A rövid kis krónikánk befejező részében eljön a végítélet. Az első részben a szezon első haramdát idéztük fel, a másodikban pedig a téli meccs dömpinget. Most pedig jöjjön az utolsó fejezet, a bajnokság hajrája, és amit ebben az időszakban sikerült elérni. A végeredmény, amiért "megdolgozott" a tulajdonos, az igazgatótanács a szakmai stáb és az egész keret. Túl későn vették észre, hogy mekkora a baj, és az utolsó pillanatban már hiába kapkodtak. Az első részben szó volt a reményteli nyári igazolásokról, majd az akadozós rajtról. A másodikban arról, hogy a bajnokság derekán a katasztrofális teljesítmény ellenére mindig beesett egy-egy olyan eredmény, ami megmentette Steve McClaren hátsóját.

Hajtás után pedig áttekintjük az utolsó harmadot. Illetve egy kicsit azt is, hogy ezek után milyen kilátásaink vannak nekünk, Newcastle szurkolóknak.

Új vezetőedző, új játékosok. Idő kell amíg összeszoknak, és beérik a közös munka. Ezt a magyarázatot még akár el is fogadtuk volna, de sajnos három hónap után látszott hogy nem csak erről van szó. Tizenegy bajnoki mérkőzésből mindössze egyetlen győzelem. Hiába volt biztatóbb a játék, mint az előző tavasszal, hiába múlott sokszor csak egy kis szerencsén a pontszerzés. Nagyon korán kiderült, hogy a több mint 45 millió fontos nyári költekezés ellenére egy ennyire lerontott rajttal a Newcastle maximum a tabella közepét tűzheti ki célul. Most már tudjuk, hogy még ekkor is túl nagy volt az optimizmus.

Az előző részben a nekifutás, és az elrontott rajt volt terítéken, hajtás után pedig jöjjön a pofára esés.

2015. május 24-én fellélegzett egy város. A Newcastle hazai pályán 2:0-ra legyőzte a West Ham Unitedet, és így minden más eredménytől függetlenül megmenekült a kiesés elől. Öröm és boldogság volt, habár tegyük hozzá gyorsan, hogy mivel a Hull City nem tudta megverni hazai pályán, az emberhátrányban játszó Manchester Unitedet, a Newcastle egy vereséggel is bennmaradt volna. További bizakodásra adott okot, hogy a 2007-es feltűnése óta először interjút adó Mike Ashley egyértelműen kijelentette, egy sikeres csapatot szeretne, amihez biztosítani tudja (és fogja is) a feltételeket. Állta is a szavát, jelentős összegeket költött, papíron jó játékosokra. Az új fiúk és az új főnök meg is érkeztek, tettre készen és sikerre éhesen. Ehhez képest kiesés lett a vége. Hajtás után az évértékelő első része.

Szombaton újabb fontos csatát kell megvívni a kiesés elleni háborúban. Egy olyan ütközetet, amit kötelező megnyerni. Már csak három találkozó maradt a szezonból, háromszor kilencven perc, hogy kivívjuk a bennmaradást. Az utolsó két meccsel egyelőre nem kell foglalkozni, mert az első lépés, hogy ezt a meccset hozza a csapat. Az ellenfél a Crystal Palace lesz, akik csúnyán elverték ősszel a Steve McClaren féle Newcastlet.

Amellett, hogy most már a győzelmi kényszer felülír olyan apróságokat, hogy kik lesznek az ellenfelek, azért nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy két régi ismerős is visszatér a St James" Parkba. Persze nem ez lesz Alan Pardew, Yohan Cabaye és a Newcastle első találkozása azután, hogy elhagyták a klubot, viszont a Geordiek földjére most lépnek először azóta, hogy - önszántukból - elhagyták a klubot. Sokmindenre számíthatnak, de szívélyes fogadtatásra biztosan nem.

Ha van valami, ami nem jön jókor a Newcastlenek a kiesés elleni harc utolsó csatái során, akkor az egy látogatás az Anfield Roadon, ahol utoljára 22 évvel ezelőtt, az 19993/1994-es idényben sikerült bajnoki mérkőzésen nyerni. Azóta tizenhét vereség és három döntetlen a mérleg. Tavaly például Raheem Sterling és Joe Allen góljaival sima 2:0 lett az eredmény a Vörösöknek, akik ezúttal is torony magas esélyesek. Habár ha valaki tudja, hogy hogyan kell nyerni Liverpoolban, az Rafa Benitez.

Annyiszor leírtuk már, hogy összeszámolni is nehéz, de most megint csak ezt lehet elmondani: az utolsó esélyek egyike lesz a szombati, Swansea elleni találkozó. Rafa Beniteznek el kell érnie, hogy átforduljon ez a borzalmas széria. Egy rossz szezont futó, de a bennmaradást már biztosan kiharcoló, totálisan motziválatlan ellenféllel szemben, hazai pályán kell megküzdeni. Ráadásul elméletben nagyon harcos, elszánt a Newcastle, a játékosok meg akarják mutatni, hogy képesek benntartani a csapatot a Premier Leagueben.

A probléma csak azzal van, hogy hetek óta kábítanak ezzel a dumával, és a koncentráció mellett pont a harcosság, az akarat az, aminek a szikráját is alig lehet felfedezni a srácokon. Ténferegnek a védők, kóvályognak a középpályások és impotens a csatárjáték. Pedig kár szépíteni. Ha nem nyerünk szombaton, a Norwich pedig hazai pályán üti a Sunderlandet, akkor fél lábbal már a Championshipben leszünk.

A pillanat ami beárnyékolja a hátralévő bajnoki meccseinket. Rob Elliot a lábához kap, és már ekkor tudni lehet, hogy nagy a baj. Egy napig aztán még lehet reménykedni, de az alaposak vizsgálatok után jön a diagnózis: térdszalag szakadás, a focisták által annyira rettegett ACL injury. Minimum 6 hónapos kiesés. Amellett, hogy a nyári Európa Bajnokságról is lemarad, az ír hálóőr természetesen nem lehet ott a Newcastle kapujában sem, hogy segítsen kivívni a bennmaradást. Ilyen előjelekkel megyünk vendégségbe a Norwich City-hez.

Ez az a pillanat, ami leginkább megmarad ebből a nyomorúságos szezonból. Ahogy Aleksandar Mitrovic felugrik, és befejeli az egyenlítő gólt a Sunderland kapujába.

Az elmúlt napokban volt egy derbink, ahol végre nem kaptunk ki, egy Mike Ashley nyilatkozat, egy-két Rafa Benitez döntés és egy kellemetlen esemény is. Hajtás után röviden átrágjuk ezeket az történéseket, és egy kicsit a jövővel is foglalkozunk.

A vasárnapi családi mozidélután Disney-vel ezúttal törölve, mert 14:30-tól Tyne-Wear derbit rendeznek a St. James' Parkban. Nagyon régen volt már, amikor mindkét gárda ennyire rosszul állt volna a bajnokságnak ebben a szakaszában. Olyan meg talán csak 2008/2009-es szezonban, hogy a Newcastle állt volna rosszabbul.

Ami még elkeserítőbb, hogy utoljára négy és fél évvel ezelőtt, 2011 augusztusában sikerült derbit nyernünk, egy Ryan Taylor szabadrúgás góllal. Azóta sok víz lefolyt a Tyne-on (meg a Wear-en is), és két döntetlen mellett zsinórban hat Sunderland győzelem született. Ezúttal viszont minden másképpen van/lesz.

Newcastle United: A Premier League küzdői miért nem csinálják jobban? - címmel publikált egy nagyobb lélegzetvételű cikket a BBC, mely most szabad(os) fordításban itt is olvasható.

Newcastle United egy a nagy labdarúgó-szappanoperát játszik a Tyne partján, és a történet komor szállal folytatódott szombati, Bournemouth elleni hazai vereséggel, amivel a kieső zónában maradt a csapat. A Szarkák legendája és emellett a BBC Sport szakértője, Alan Shearer elmondta a Match of the Day című műsorban, hogy a klub "a tetőtől talpig benne van a trutyiban", miközben a kifütyült menedzser Steve McClaren is elismerte, hogy a 3-1-es vereség alapján a csapat "kieső alapanyag".

Tegnap csak az eredmények alakulását követtem online, ezért kimaradt a szezon egyik legmegalázóbb produkciója. Most néztem meg mind az összefoglalót, mind a meccs utáni BBC interjút Steve McClarennel. Az öreg most legalább nem röhögcsélt úgy, mint a Chelsea elleni 1-5 után. Viszont a szűk öt perc alatt legalább 6 alkalommal benyögi, hogy "we have 10 gamest to go"... Igen, alapesetben ebben a mezőnyben a 10 meccs tényleg elég a túlélésre, csak nem veled Steve. Hajtás után kesergés.

Újabb fontos mérkőzés előtt állunk, persze ebben nincsen semmi újdonság. Még 11 fontos meccsünk lesz. A tét a bennmaradás. A Newcastlenek, ahogyan a többi menekülőnek is, a kieséssel járó megaláztatáson kívül még legalább 100 millió oka van arra, hogy a vonal felett végezzenek. Fontban. A Championshippel ugyanis sikerül elbukni a jövő évi giga tv-s szerződéssel járó pénzeket, ami mindennél fontosabb a klubok számára.

Reméljük ezt Mike Ashley is így gondolja, és ha nem plusz három pont kerül a csapat neve mellé, akkor eltakarítja végre Steve McClaren-t. Akkor most mi lenne a jobb? Kapjunk ki és menjen Steve papa? Vagy inkább nyerjünk, és maradjon? Az a gond ezzel, hogy az edzőcserére a vereség esetén sincs garancia, míg a 3 pont biztos. Szóval nyerjünk, és menjen Steve! Ha ezt olvasod, kedves Mr. Ashley, akkor kérlek intézkedj!

Ahogyan a beharangozóban is írtuk, mérkőzést a Digi ugyan nem közvetíti, viszont brit csatorna igen, szóval valószínűleg jó minőségű streamek is lesznek.

TIPPEKET E-MAILBEN VÁRJUK, a newcastleblogtipp@gmail.com-ra!

Newcastle United - AFC Bournemouth - 2016.03.05. 16:00

A speciális kérdés: Szerez-e gólt a csapatok valamelyik téli csatár igazolása, azaz Seydou Doumbia, vagy Benik Afobe?

A tippeket várjuk a lenti minta alapján (legkésőbb a mérkőzés kezdete előtt 10 perccel):

Játékban szereplő név:

Végeredmény:

Gólszerzők: .......... ill. ..............

Speciális kérdésre a válasz:

További jó tippelést mindenkinek!

Hajrá Newcastle!

Mark29

Ha szombaton kikap a Newcastle, akkor menesztik Steve McClarent! Ilyen és ehhez hasonló "infók" terjednek a közösségi médiában. Te jó ég, hányszor hallottuk már ezt a szöveget a szezon során. Általában egy hazai meccs előtt, amikor egy - papíron is - verhető csapat ellen léptünk pályára. Ilyenkor aztán megvertük példáult a Norwich-ot, vagy West Bromwich-ot, az öreg meg hátradőlhetett, és nyomhatta a süket dumáját arról, hogy beérik a kemény munka. Pedig nagyon nem. Van egy jó alapanyagból álló keret, akiknek nincs vezérük, aki összefogná, irányítaná őket.

Szerdán például Coloccini nélkül is szinte tökéletesen működött a védelem. Jó, kellett hozzá egy "pulis-i" időket idéző, gyenge Stoke City, de akkor is. Amíg nem jött a képen látható Shaqiri gól (amit mellesleg Sissoko és Colback sem tudott blokkolni), nem sok helyzete volt a "Fazekasoknak". Taylor takarta a lövést Elliott elől, ráadásul a szél is megnyomta az egyébként is erősen rápörkölt bogyót. Ebből született a három pontot érő gól. Nagyon nincs viszont idő keseregni, szombaton délután érkezik a St. James' Parkba a kiesés elől futólépésben menekülő Bournemouth. Hajtás után egy kis értékelés.

Egy hideg, esős este a Britanniában. Ez most nem a Britannia blognak a népszerűsítése, ahol szintén publikálni szoktam (na jó egy kicsit annak is), hanem a ma este várható körülmények. A mindig hideg Britannia stadion, a mindig zajos "Fazekasok", és a mindig kemény, de most már jól is játszó Stoke City. Ez már nem Tony Pulis együttese, ahol a legfőbb taktikai elem Rory Delap negyven méteres bedobása volt.

Az előző bajnokság első felében, 2014 őszén, azaz lassan másfél éve vendégesekedtünk a Stoke City-nél. Szakadt az eső, pocsék volt a meccs, és egy Peter Crouch fejes góllal nyertek a hazaiak. A fenti kép ezt a momentumot örökíti meg. Tisztán látható, hogy vacak az időjárás, de Coloccini ettől függetlenül esélytelen a fejpárbajban. A kapitány most biztosan nem lép pályára, de most ez nem számít. Nem számíthat. Nyerni kell, de minimum pontot szerezni. Hogy hogyan? A hajtás után egy-két tipp.

- Az a fickó jut eszembe, aki leesett a 10. emeletről.

- Mi volt vele?

- Az emberek minen emeleten azt hallották tőle: "Eddig még jó". Eddig még jó.

Elnézve a hétvégi forduló eredményeit, eszembe jutott A Hét Mesterlövész, és azon belül is Steve McQueen klasszikus idézete. Minden úgy alakult, ahogy a Newcastle szurkolók kívánták. A non plus ultra persze a Manchester City legyőzése lenne majd az elhalasztott meccsen, de egy ottani (sajnos várható) vereség esetén sem kerülünk rosszabb helyzetbe. Hajtás után rövid poszt.

Így van, ezt a hulladék, közhelyes mondatot tudja mondani vezetőedzőnk, egy megalázó, megsemmisítő vereség után. Na de Steve McClarenről majd egy kicsit később. A Chelsea elleni 1-5 megint rávilágított pár olyan problémára, amit a Newcastle vezetőségén kívül mindenki lát. A szakértők és a szurkolók is, legyenek geordie gyári munkások, vagy olyan ex-játékosok, akik részei a klub történelmének.

A lényeg azonban az, hogy gyökeresen nem változik semmi. Egy-egy égés után jön a mea culpa, meg a fogadkozás, majd egy kiszenvedett győzelem, és mi megint elhisszük, hogy jobb lesz. Aztán mégsem. Hétvégén viszont már eljutottam arra pontra, hogy Rob Elliott-on kívül senkit nem sajnáltam a bandából. Szerencsétlen srác ebben a szezonban nem egyszer sérülten állt oda védeni, és talán egyedül a karácsonyi, Everton elleni meccs ment el a rossz öklözése miatt. Viszont a védései meg hozták a pontokat rendesen. Most semmit nem tehetett. Ilyen négyessel maga előtt is bemutatott két bravúros védést.

A szombati fontos győzelem után most viszonylagosan csend van a csapat körül. Kevesebben követelik Steve McClaren fejét, és végra játékosok is pozitív hétvégi élményekről tudnak nyilatkozni. Így aztán mi is kicsit bulvárosabb témákra megyünk rá.

Kezdjük mindjárt a logó kérdéskörrel. A Barclays Bank szponzori szerződése lejár a nyáron, ezért mostantól "csak" Premier League néven fut majd az angol bajnokság. Tulajdonképpen ezzel nincs is baj, mert ahol ilyen pénzek vannak, oda nem kell külön név szponzor. Viszont a kreatív csapat eléggé alul teljesít.

Nem megy a csapatának? Régóta nyeretlen? A managere alatt inog a kispad? A játékosai mentálisan a mélyen vannak? Idegesek a szurkolók? Van megoldás! Meccseljen a Newcastle ellen! A siker nem marad el.

Valami ehhez hasonló promó szöveggel lehetne eladni azt a förtelmet, amit Steve McClaren és a fiúk szerda este műveltek. Nem sokkal a meccs után még mindig érthetetlen, hogy hogyan lehetett ennyire brutális módon kinyírni saját magunkat a Goodison Parkban. Megoldást persze a hajtás után sem fog olvasni senki, csak a szokásos költői kérdéseket, és pár unalomig hajtogatott javaslatot.

Szerdán este a Premier League 24. fordulójában az Everton otthonába látogat kedvenc csapatunk. Kipihenten, felgyógyultan, megerősödve utazik a keret a Goodison Parkba, hogy visszavágjon azért a fájdalmas, utolsó pillanatban elszenvedett vereségért. Nem is olyan régen, a Boxing Day-en történt, hogy egy kiegyensúlyozott meccsen a hosszabbításban fejelt gólt Tom Cleverley, egy buta védelmi hiba után.

Sajnos elég sok ilyen eseménynek lehettünk tanúi idén, nem véletlen, hogy mindössze a tabella 18. helyén szerénykedünk. Valószínűleg pont ezért, na meg a tavaly tavszi gyalázatos szereplés miatt is, Newcastle vezetősége sokkal többet tett meg a keret megerősítésére a 2015/2016-os szezon átigazolási időszakaiban, mint korábban a teljes Mike Ashley érában. A két periódus alatt 100 millió font elköltésére kapott engedélyt a tulajdonostól a négytagú igazgatótanács, és szépen ki is lett volna használva ez az összeg, ha az utolsó napon a terveink szerint alakulnak az események. Nem így lett, de azért nincs okunk a panaszra.

Botrányos, elkeserítő, kiábrándító. Ez a három szó jellemzi az egész szezonunkat, ahogyan remek sablon a 2015/2016-os évadra mindhárom Watford elleni találkozónk is. A "Lódarazsak" fullánkjába eddig két bajnokin és egy FA kupa meccsen sikerült belefutni. Először botrányosan játszottunk ellenük, aztán sokkal jobbak voltunk náluk, majd végül egy "se íze, se bűze" meccset sikerült összehozni. A végeredmény viszont minden esetben ugyanaz lett. Háromból semmi. Három verség, nulla pont.

Egyre fogynak a meccsek, és már abban a szakaszban vagyunk, hogy el kellene kezdeni idegenben is pontokat gyűjtögetni. A "riválisaink" (Aston Villa, Sunderland, Bournemouth, Swansea) ugyanis ezt teszik. Hajtás után rövid helyzetkép.

Tegnap este megint egy olyan Newcastle United - Manchester United meccset láthattunk, ami joggal kérheti felvételét a Premier League klasszikusai közé. A két klub közös történelme során nem ez az első ilyen összecsapás. Az elmúlt 23 évben volt már 4:3 ide és oda is, ahogyan 5:0 is, ide és oda is. Most már van egy jó kis 3:3 is.

Az őszi és a tavaszi, azaz a nyári (augusztus 22.) és a téli (január 12.) találkozók egyaránt döntetlenre végződtek tehát, de amíg az Old Traffordon egy nem túl eseménydús 0:0-át láthattunk, most gólokban és izgalmakban gazdag 90 percet produkáltak. Hajtás után az összefoglaló.