Newcastle United: A Premier League küzdői miért nem csinálják jobban? - címmel publikált egy nagyobb lélegzetvételű cikket a BBC, mely most szabad(os) fordításban itt is olvasható.

Newcastle United egy a nagy labdarúgó-szappanoperát játszik a Tyne partján, és a történet komor szállal folytatódott szombati, Bournemouth elleni hazai vereséggel, amivel a kieső zónában maradt a csapat. A Szarkák legendája és emellett a BBC Sport szakértője, Alan Shearer elmondta a Match of the Day című műsorban, hogy a klub "a tetőtől talpig benne van a trutyiban", miközben a kifütyült menedzser Steve McClaren is elismerte, hogy a 3-1-es vereség alapján a csapat "kieső alapanyag".

Newcastle egykori elnöke Sir John Hall szerint McClaren-t meneszteni kell, mondván: "Talán ideje, hogy menjen. Találni kell valakit, aki tudja használni a csapatot."

Tehát a fő kérdés... miért találja magát egy ilyen hatalmas klub, ekkora helyi bázissal ismét, már-már rendszeresen krízisben, és miért kell megint a kieséssel szembenézni?

Ez az ősrégi - és tisztességtelen - kérdés, amelynek célpontja a szurkolók, azaz a Toon Army.

Elvárásoknak magasnak kell lenniük a Newcastle Unitednél. Ez egy "egyklubos" város, hatalmas stadionnal, ami egy jelkép a város közepén, és rendszeresen vonzza az 52 ezer fanatikus szurkolót.

Ez egy, a játék és a klub iránti lángoló szenvedély fogságában égő közönség - szóval, igen, elvárásokat nem szabad alábecsülni.

A Newcastle szurkolók egyébként nem is várnak el túl sokat. Ők egyszerűen csak azt szeretnék, hogy egy ilyen háttérrel rendelkező klub legalább valamilyen trófeát próbáljon megszerezni. Túl sok már nekik, hogy a Mike Ashley érában éppenhogy sikerül megőrizni Premier League tagságot, az FA-kupát pedig jelentéktelennek tekintették egészen a mostani szezonig.

• Amit joggal várnak el, az egy jobb csapat, mint ami a 19. helyen áll 24 ponttal 28 métkőzés után, miközben nyár óta körülbelül £ 80m értékben vásároltak nyolc játékost.
• Amit joggal várnak el, az több, mint hogy folyamatosan a kiesés miatt kell aggódniuk, és az utolsó pillanatban, az utolsó szalmaszálba kapaszkodni, mint például az elmúlt szezonban egy 2-0 győzelem a West Ham ellen.
• Amit joggal várnak el, az egy jobb csapat annál, amely ebben a szezonban összesen hat napot töltött a tabella első felében, 207 napot az alsóban, és ebből 144 napot az utolsó három hely egyikén - a legmagasabb helyük a kilencedik volt.

A Newcastle összesen csak két top10-es idényt tud bemutatni az elmúlt hat szezonból, és az ötödik helyen végző, Alan Pardew féle 2011-12-es csapat szinte már dicsőséges korszaknak számít.

A tavalyi szezon kezdete óta lejátszott  66 Premier League mérkőzésből a Newcastle csak 16-ot nyert meg és elvesztett 35-öt. Ez alapján természetesen magasnak tűnnek az elvárások.

A hatalmas tömeg persze, hogy nyomást gyakorol - de nem nagyobbat, mint a 76.000 néző az Old Traffordon, vagy a 60.000 az Arsenal pályán - és minden Newcastle játékos tudja, hogy szinte istenkét bánnak majd velük a szurkolók, ha kielégítik a siker iránti vágyaikat. Newcastle szurkolók nem számítanak Premier League bajnoki címekre vagy Bajnokok Ligája sikerekre, csak többet akarnak mint az állandó nélkülözés és középszerűség, ami jut nekik.

Valójában a Toon Army türelmes volt. Ez a klub nem nyert nagy trófeát az 1969-es Vásárvárosok Kupa óta - egy kis várakozás pedig megbocsátható...

McClaren a hibás?

Steve McClaren kapott egy három éves szerződést tavaly júniusban. Ez a kinevezés hosszútávú megoldásnak tűnt. Alan Pardew Crystal Palace-hoz történő távozása után került szóba először McClaren, de végül John Carver tartotta a frontot tavasszal. Majd megkapta a munkát annak ellenére, hogy szomorú véget ért a hivatali ideje a Derby County-nál, akikkel a stabil pénzügyi háttér ellenére sem tudták tudták kivívni a Championship rájátszást.

Ez egy nehezen megemészthető lépés volt, tekintve, hogy McClaren hitelessége problémás Angliában, a válogatottal töltött katasztrofális időszaka miatt. - De ő nagy dolgokról beszélt, mint a trófeák és a legjobb nyolc.

A legjobb nyolc nagyon távolinak tűnik 6 győzelemmel és 16 vereséggel 28 mérkőzés után, ráadásul az FA-kupa is véget ért a harmadik körben, Watfordban.

McClaren komoly hírnevet szerzett magának, mint Sir Alex Ferguson segédedzője a Manchester United-nél, különösen az 1998-1999-es szezonban, de a vezetői karrierje már vegyes felvágott.

Megnyerte a Ligakupát a Middlesbrough-val 2004-ben és Eredivisie-t az FC Twente-vel a 2009-10-es szezonban. Viszont bukott a Wolfsburg vezetőedzőjeként és a második Twente-s korszakában is, még az eredménytelen Derby-s időszak előtt. Ezért is megdöbbentő a newcastle-i kinevezés. Volt még egy 112 napos tartózkodása a Nottingham Forest-nél 2011-ben, de ennek a klub hierarchiával és a futballal kapcsolatos véleménykülönbségek vetettek véget.

A játékosok, akik dolgoztak vele arról beszéltek, hogy szenvedélyes munkára képes az edzéseken, de nehezebb hasonlóan jó referenciát mondani róla, mint menedzserről.

Martin Keown, akivel az angol válogatottnál dolgoztak, azt mondta: "Azt hittem, hogy egy kiváló edző - de nem, számomra ő nem manager." Majd hozzátette, hogy McClaren úgy nézett ki a Bournemouth elleni meccs utáni interjún, mint "egy nyúl a reflektorfényben". (szerk.: jelentsen ez bármit is)

A kérdés, amit mindenképpen érdemes lenne feltenni, hogy McClaren valóban azokkal a játékosokkal dolgozott-e, akikkel akart, miközben ebben a témakörben évek óta a Newcastle fő játékos-felderítője, Graham Carr az, aki a színfalak mögött a döntéseket hozza.

A lényeg azonban az, hogy a végső felelősség McClaren-é, és hiába volt meglehetősen szokatlan a kinevezése, semmi sem fogja megmenteni, ha az ügyvezető Lee Charnley úgy dönt, hogy mennie kell.

Látva McClaren viselkedését, ahogyan a klub teljesít, a nyomorúságos eredményeket, biztos, hogy előbb vagy utóbb, (de inkább előbb) mennie kell.

Az Ashley hatás?

Mike Ashley jelenlétét már régóta mérgező hatásúnak tekintik a Newcastle United szurkolói. A "Cockney Maffia" egyik tagja vezeti a klubot... de okolható ő az idei bukásért?

Persze, elvégre beleegyezett, hogy McClaren-t kinevezzék, de ezt a megoldást nagyon hajtotta Charnley is, Ashley pedig nyáron kilépett a mindennapi ügyintézésből. McClaren csatlakozott Charnley-hoz, Carr-hoz és klub nagykövetéhez és egykori kapitányához, Bob Moncurhoz.

Ashley emellett 80 millió fontos költekezést engedélyezett, ami nyáron kezdődött és folytatódott januárban két angol érkezésével. Jonjo Shelvey a Swansea City-től £12m-ért érkezett, Andros Townsend pedig a Tottenham-től hasonló összegért.

Ennek eddig csak kevés vagy egyáltalán semmi jelentőssége nem volt, viszont amellett hogy Ashley számlájára sok minden felróható, az biztosan nem, hogy nem nyitotta ki a pénztárcáját ebben a szezonban.

Tavaly, az utolsó bajnoki meccs előtt Ashley tett egy ritka, tőle szokatlan, nyilvános nyilatkozatot a TV-ben. Ragaszkodott hozzá, nem akarja eladni a Newcastle-t "semmi pénzért sem", amíg el nem nyer valamilyen trófeát. Akkor is ha ez sokáig tart.

Ashley-vel az a probléma, még a mai napig is létező legnagyobb, hogy a Toon Army rosszank tartja a jelenlétét. Így van ez 2007 májusa óta, azóta hogy megvette Sir John Hall 41,6% -os részesedést, hogy aztán még abban az évben teljes mértékben ellenőrzése alá vonja a klubot.

Megnyerte magának a szurkolókat, amikor Kevin Keegan nevezte ki managernek 2008 januárjában, de Keegan elégedetlenül távozott nyolc hónappal később, és Ashley megítéllése azóta nem volt pozitív. 2008 szeptemberében egyébként el akarta adni a klubot - ki is adtak egy 1644 szavas közleményt arról, hogymiért -, de mégis még mindig ott van, és viseli a szurkolókkal együtt egy a szeretet nélküli kapcsolat béklyóit, ami állandóan egy sötét felhőként lebeg a klub felett.

Hiába támogatta meg erőteljesen a Newcastle-t átigazolási pénzzel, ugyanúgy kudarcba fulladt ez a szezon is.

A Newcastle, a benne rejlő potenciállal, hatalmas célok felé kellene, hogy haladjon de fennakadtak a sziklákon, ami most a Championshipet jelentheti .

Ashley ragaszkodik hozzá, hogy marad - de vajon a kiesés esetén meggondolja magát?

Rossz befektetések, a rossz eredmények

Graham Carr, Newcastle erőteljes, 71 éves játékos-megfigyelő vezetője szeret a háttérben dolgozni, de a klub utóbbi időszakban mutatott átigazolási politikája a reflektorfénybe tolja. Carr nyolc évre szóló szerződést ír alá 2012 júniusában, jutalmul, hogy olyan játékosokat hozott a Tyne partjára, mint Hatem Ben Arfa, Cheick Tioté, Yohan Cabaye, Papiss Cisse és Sylvain Marveaux.

Azóta már nem válik minden arannyá, amihez az öreg harcos hozzáér. A játékosokból, akiket ebben a szezonban hozott, hiányoznak a vezetői tulajdonságok, és nincs "gyomruk" sem a Premier League kiesés harcához.

A Newcastle, a gólszerzés reményében lépett pályára szombaton, mégsem volt a pályán Aleksandar Mitrovic, a £14.5m-ért az Anderlecht-től nyáron vásárolt szerb támadó. Vagy nézzük Florian Thauvin-t, aki £12m-ért érkezett tavaly augusztusban Marseille-ből és januárban már vissza is küldték kölcsönbe, miután teljesen formán kívül játszott. Georginio Wijnaldum is aláírt a PSV Eindhoven-től, £ 14.5m-ért, ő meggyőző is volt, míg Chancel Mbemba, akit £ 8.4m-ért vettek az Anderlecht-től, ígéretesnek tűnt.

McClaren harci szellemről beszélt Jonjo Shelvey és helyi fiú, Jack Colback kapcsán is, de az egymást követő "harc nélküli" kudarcok nem támasztják alá a szavait.

Figyelemre méltó azonban, hogy Carr külföldi toborzásra alapuló átigazolási stratégiáját elvetették januárban,  és a rendszere komoly felülvizsgálatra számíthat.

Nincsenek ígéretes fiatalok sem. Shearer rámutatott az akadémia gyengeségére, és az átkerülő játékosok minőségét megerősíti az a tény, hogy a Newcastle U21-es csapata két helyre van a tabella aljától a Premier League Division Two-ban, amíg au U18-as alakulat a kilencedik a tizenkettőből.

Min kell változtatni?

McClaren, egy brutálisan őszinte interjút adott a Bournemouth elleni meccs után. Elismerte, hogy a Newcastle ezzel a játékkal ki fog esni. Lehet, hogy ez már a búcsúbeszéde volt.

Nem egy olyan edző beszéde volt, aki teljes mértékben hisz a játékosaiban, Ashley-ben és kollégáiban. Inkább egy elkeseredett ember sivár közleménye, aki állítólag felelős a játékosok inspirálásáért.

Tehát eredményeken változtatni kell, ez magától értetődik, de egyre inkább nő annak az esélye is, hogy a menedzser személyén kell változtatni. A menedzserén, aki  "tökéletesen illik a klubhoz", ahogyan Charnley nyáron jellemezte.

Az átigazolási stratégia már túl átlagos és úgy tűnik a Newcastle akadémiáján a "gyártósor" berozsdásodott.

És egy férfi számára, akinek a feladatát úgy körvonalazták, hogy a TOP nyolcat vegye célba, és akit "erősen ösztönzött, hogy megpróbálja megnyerni valamelyik kupát" a jövő nagyon sivárnak néz ki.

Eddig a cikk. Aki végigpörgeti angolul is az lehet, hogy hibákat, férefordításokat talál, mert igyekeztem magyarosítani egy kicsit. Bevallom őszintén a közben végig reménykedtem, hogy a neten jön a hír Steve McClaren menesztéséről. Nem jött.

Hajrá Newcastle!

Mark29