Tegnap este megint egy olyan Newcastle United – Manchester United meccset láthattunk, ami joggal kérheti felvételét a Premier League klasszikusai közé. A két klub közös történelme során nem ez az első ilyen összecsapás. Az elmúlt 23 évben volt már 4:3 ide és oda is, ahogyan 5:0 is, ide és oda is. Most már van egy jó kis 3:3 is.

Az őszi és a tavaszi, azaz a nyári (augusztus 22.) és a téli (január 12.) találkozók egyaránt döntetlenre végződtek tehát, de amíg az Old Traffordon egy nem túl eseménydús 0:0-át láthattunk, most gólokban és izgalmakban gazdag 90 percet produkáltak. Hajtás után az összefoglaló.

A mérkőzés elején egy rövid bemutató és egy megemlékezés is volt.  Egyrészt megjelent a tegnap és tegnapelőtt leigazolt Henri Saivet és Jonjo Shelvey. A két új szerzemény (akikről közben nyilvánosságra hozták, hogy a 23-as és a 12-es számú mezt fogják viselni) és a szurkolók kölcsönösen megtapsolták a másikat. Elvileg szombaton már nem csak civilben láthatjuk őket. Utána hazai pályán is megemlékeztek a tragikus körülmények elhunyt Pavel Srnicek-ről. Az egykori kapus testvére ott volt a stadionban és meghatódva figyelte, ahogy a Geordiek leróják a tiszteletüket.

A kezdő sípszó utáni puhatolózás nem tartott sokáig. Mbemba nyújtott kézzel támadta Fellainit, de mielőtt elérte volna a belga arcát, a karjára hullott a labda. A kezezés nem volt szándékos, viszont a kéztartás meg nem volt természetes. Mike Dean gondolkodás nélkül befújta a büntetőt. Rooney odaállt, belőtte, és ezzel elkezdődött egy őrült mérkőzés. Íme, az összefoglaló:

Akikről még nem esett szó, az Tioté és Colback. Szegények eléggé vakon voltak, viszont Ők is mentek becsülettel. Kell is nekik, mert az új emberekkel veszélybe került a helyük. A Newcastle belső középpályáján ugyanis jelenleg nincs „agy”, aki szervezné a támadásokat, esetleg a tizenhatoson kívülről elvállalna egy-egy lövést. Rakkolós emberek vannak, akik kemények, labdát szereznek, hogy aztán alibi passzokkal le is tudják a felelősséget. Tioté lehet, hogy Kínába szerződik, de igazából Anita is ilyen. Csatárfronton Mitrovic gólja nagyon fontos volt neki személy szerint is. 20 évesen tőle várják a megváltást, szerintem kicsit túlzóan. Az biztos, jól tartja és játssza meg a labdákat a középpályán, és fel is ér a támadások végére. Úgy tűnik a szerb vére is lenyugodott, és felfogta, hogy neki nem az a dolga, hogy odaverjen a védőknek. Paul Dummett pedig továbbra is csak lelkes középszer, viszont most sikerült egy bődületes góllal javítania a harmadik MU találat előtti hibáját. A védelemben egyébként komoly taktikai problémák vannak. Ahogyan szerkesztőtársaimmal tegnap megvitattuk, kreatív középpálya nélkül Coloccini és Mbemba lépett fel a támadások szervezéséhez, amivel csak az volt a gond, hogy labdavesztés esetén a helyükön be lehetett gyalogolni a kapuig, ahogyan ezt a második bekapott gól előtt meg is tették.

A másik oldalon egy katasztrofális Manchester United-et láthattunk. Ezzel a kerettel ez a játék vérciki. Viszont ezzel a játékkal az ötödik hely nagy bravúr.  A United szurkolók elkeseredése érthető. Jó persze, nem az a helyzet, amit nekünk kell átélni évről évre, viszont ennyi pénzből azért többet kellene kifőznie Van Gall-nak. A tegnapi döntetlenhez kellett Mike Dean is, aki össze-vissza fújkált a meccsen. Nálam mindkét tizenegyes véleményes, habár megadható volt, viszont emellett volt itt is, ott is olyan szituáció, ahol még befújhatott volna tizenegyest. Fellaini körülbelül öt alkalommal szabálytalankodott sárgalapot érően, és Smalling is bőven összeszedhette volna a második sárgalapját.

Ami pedig még ennél is érthetetlenebb volt tegnap (is) az a játékosok és a bíró „viszonya”. Vannak azok a közhelyek, hogy a hazai csapattal engedékenyebbek (Newcastle meccsen ezt ritkán tapasztalom), meg hogy a csapatkapitány mehet reklamálni. Viszont amit tegnap Wayne Rooney csinált (amit általában csinál) az nagyon rossz irány. Közvetlen közelről, vérben forgó szemekkel ordítani a bíró arcába, arra nincs mentség. Arra nem ad felhatalmazást a karszalag. Dean pedig, aki papíron az egyik legrutinosabb játékvezető, inkább elfordult, arrébb ment. Szerintem ezt nem engedhetné meg magának senki, viszont a nemzet Rúúúnija mégis megteheti. Talán egy fejesért kapna egy sárgát.

Steve McClarent úgy fest nem (most) zavarják el, úgyhogy szerintem szokjunk hozzá, hogy a hátralévő meccsek fő kérdése, hogy bent tudunk-e maradni vele. Hétvégén a londoni Robin Hood FC, azaz a West Ham látogat a St. James Parkba. A Kalapácsosok idén már komoly skalpok szerzése mellett gyakran veszítettek pontokat a bukdácsoló csapatok ellen. Az előző szezon utolsó meccsén a bennmaradást jelentő győzelemhez asszisztáltak, most is jól jönne a három pont.

Addig még van egy kis idő, talán jön(nek) még új emberek is? Meglátjuk. Addig örüljünk ennek a mentalitásnak, küzdőszellemnek, amit tegnap láthattunk. Kellett volna a három pont, de zsinórban négy 0:1 után ez igenis siker.

Hajrá Newcastle!

Mark29