Új vezetőedző, új játékosok. Idő kell amíg összeszoknak, és beérik a közös munka. Ezt a magyarázatot még akár el is fogadtuk volna, de sajnos három hónap után látszott hogy nem csak erről van szó. Tizenegy bajnoki mérkőzésből mindössze egyetlen győzelem. Hiába volt biztatóbb a játék, mint az előző tavasszal, hiába múlott sokszor csak egy kis szerencsén a pontszerzés. Nagyon korán kiderült, hogy a több mint 45 millió fontos nyári költekezés ellenére egy ennyire lerontott rajttal a Newcastle maximum a tabella közepét tűzheti ki célul. Most már tudjuk, hogy még ekkor is túl nagy volt az optimizmus.

Az előző részben a nekifutás, és az elrontott rajt volt terítéken, hajtás után pedig jöjjön a pofára esés.

November

Amilyen jól indult ez a hónap, annyira rosszul ért véget. Idegenben a Bournemouth ellen sikerült győzni Ayozé Perez góljának, valamint Rob Elliott hihetetlen bravúrjainak köszönhetően. Az ír kapus elsőszámú hálóőrré vált a Newcastle-nél, miután még októberben egy – valójában már tét nélküli – Kazahsztán – Hollandia VB selejtezőn Tim Krul komoly térdsérülést szenvedett, és az egész szezonra harcképtelenné vált. Elliott viszont kiválóan helyettesítette, és eleve, végre visszakaptunk valamit a sorstól. Most a Newcastlenek volt hatalmas mázlija! Na, nem sokáig. A Leicester City elleni sima zakó hazai pályán már megalázó volt, de még ennél is borzalmasabb emlékeket őrizhetünk a Crystal Palace elleni meccsről. Alan Pardew csapata kicsontozta a Newcastle-t. A szurkolók egyre erősebben követelték McClaren eltávolítását.

December

Az edzőváltás az újságok szerint már több volt, mint egy pletyka, és McClarenék az egyetlen dolgot tették, amit ilyenkor tenni lehet, hogy a kritikusok elhallgassanak: győztek. Előbb a Liverpool-t vertük hazai pályán, majd egy szenzációs hajrával a Tottenham otthonából is el tudtuk hozni mindhárom pontot. Éljen, éljen, hurrá! Mindenki azt kezdte számolgatni, hogy hamarosan a tabella első felében vitézkedhet a csapat. Nem kellett volna. Az év utolsó három meccsén ugyanis megint hatalmas pechsorozatot láthattunk. Csak egy pontra futotta a teljesen szétesett Aston Villa ellen, majd karácsonykor az Everton ellen egy döntetlen-szagú mérkőzésen az utóbbi hetek legjobbja, Elliott bakizott, amivel a 93. percben veszítettünk. Ha ez nem lett volna elég, a kapus még meg is sérült, így a következő meccsen már Karl Darlow állt a kapuban, és kapta be azt a potyagólt, amivel megint veszítettünk, ezúttal a színtelen-szagtalan WBA ellen.

Január

Az új évet az Emiratesben kezdtük, és ismét kikaptunk. Persze az Arsenal stadionjában egy 1:0-ás vereség nem akkora tragédia de ez sajnos már sorozatban a harmadik, éppen hogy csak elveszített meccs volt. Sőt, nem kellett sokat várni a negyedikre sem. Az FA kupából a Watford ütötte ki a csapatot ugyanilyen arányban, viszont ezután az igazgatótanács megint költekezett egy kicsit.

Január 11-én a 25 éves középpályás, Henry Saivet érkezett a Bordeaux-ból, 5 millió fontért. A nyári szerzeményekhez képest nem volt „nagy név”, viszont a középpálya bármely részén, és a csatársorban is bevethető játékos hasznos igazolásnak tűnt. 

Másnapra viszont a az újságok címlapjaira került a Newcastle. Leigazoltuk ugyanis Jonjo Shelvey-t a Swansea-tól. a 24 éves középpályás Saivethez hasonlóan öt és fél évre írta alá, az ő ára azonban 12 millió font. Aznap a bajnokit is játszottunk, hazai pályán, a Manchester United ellen. Volt végre lendület, akarat, és tűz a játékunkban, és végül egy őrületes meccsen 3:3-ra végeztünk. A következő fordulóban a West Ham United volt az ellenfél, és Shelvey zseniális indításaival fontos győzelmet arattunk a Kalapácsosok felett. Steve McClaren fellélegezhetett, a szurkolók pedig tudathasadásos állapotba kerültek. Egyrészt ekkorra már éreztük, hogy komoly baj lehet tavasszal, ezért nagyon örültünk minden pontnak. Másrészt viszont McClaren távozását csak vereségekkel lehetett elérni, ezért sokszor úgy voltunk vele, hogy „nem baj, ha kikapunk, csak rúgják már ki.” Nos, a következő meccsen megint kikaptunk a Watford ellen, a szezonban már harmadszor. McClaren viszont maradt.

A hónap végén befutott még két komoly igazolás. Január 26-án ismét 12 millió fontot fizetett ki a klub, ezúttal a Tottenhamnál hanyagolt Andros Townsendért. A 24 éves szélső öt és fél évre írt alá. Felmerült a kérdés, hogy őrá mi szükség volt. Obertan, Marveaux, Gouffran, Saivet, Thauvin mind széleken is bevethető játékosok, ráadásul Ayozé, Sissoko és Wijnaldum is nem egyszer a vonal mellett játszottak, még ha nem is az az eredeti posztjuk. Mára már tudjuk, hogy a felsoroltak közül az első néggyel csak tartalék szinten számoltak, Thauvennel pedig még úgy sem, hiszen január 31-én visszament kölcsönbe a Marseillebe. Így aztán együtt játszhatott azzal a Cabellával, akinek a helyére érkezett. Ami viszont érdekesség, hogy Cabellával ellentétben Tahuvinnak elvileg nem került vételi poció a szerződésébe, így aztán ő nyáron a Newcastle színeiben kezdi meg a felkészülést.

Az utolsó napra is maradt még egy slusszpoén. Kölcsönbe érkezett a 28 éves elefántcsontparti Seydou Doumbia, aki totális bukta volt az AS Románál, és már az őszt is régi csapatában, a CSZKA Moszkvában töltötte. Hatalmas reményekkel és vételi opcióval jött, ráadásul Cissé és Riviere formahanyatlása miatt elvileg csak Mitroviccsal kellett volna megküzdeni a csapatba kerülésért. 

Eredmények:

November

Bournemouth – Newcastle 0:1 (Ayozé Perez)

Newcastle – Leicester 3:0

Crystal Palace – Newcastle 5:1 (Cissé)

December

Newcastle – Liverpool 2:0 (Skrtel ög., Wijnaldum)

Tottenham – Newcastle 1:2 (Mitrovic, Ayozé Perez)

Newcastle – Aston Villa 1:1 (Coloccini)

Newcastle – Everton 0:1

West Bromwich – Newcastle 1:0

Január

Arsenal – Newcastle 1:0

Watford – Newcastle (FA) 1:0

Newcastle – Manchester United 3:3 (Wijnaldum, Mitrovic, Dummett)

Newcastle – West Ham United 2:1 (Ayozé Perez, Wijnaldum)

Watford – Newcastle 2:1 (Lascelles)

Néha pislákolt valami fény, de összességében hatalmas sötétség és viharfelhők jellemezték a szezon első felét. A rossz kezdést látványos megrekedés követte, és ahogyan az Edda számot fentebb már idéztem: korán elvesztek azok az illúziók. Január végén már nagyon nagy baj volt, de a vezetőség nem látta be, hogy ha minden pontszerzést három vereség követ, az nagyon kevés lesz. Kellettek az új impulzusok, de a megoldást új játékosokban, nem pedig egy új edzőben látták. Steve McClaren tehát még mindig maradt, a Newcastle pedig tovább rohant a vesztébe.

A sorozat folytatódik... Sőt, holnap befejeződik.

Hajrá Newcastle!

Mark29