2015. május 24-én fellélegzett egy város. A Newcastle hazai pályán 2:0-ra legyőzte a West Ham Unitedet, és így minden más eredménytől függetlenül megmenekült a kiesés elől. Öröm és boldogság volt, habár tegyük hozzá gyorsan, hogy mivel a Hull City nem tudta megverni hazai pályán, az emberhátrányban játszó Manchester Unitedet, a Newcastle egy vereséggel is bennmaradt volna. További bizakodásra adott okot, hogy a 2007-es feltűnése óta először interjút adó Mike Ashley egyértelműen kijelentette, egy sikeres csapatot szeretne, amihez biztosítani tudja (és fogja is) a feltételeket. Állta is a szavát, jelentős összegeket költött, papíron jó játékosokra. Az új fiúk és az új főnök meg is érkeztek, tettre készen és sikerre éhesen. Ehhez képest kiesés lett a vége. Hajtás után az évértékelő első része.

Május-június

A West Ham elleni mérkőzés után viszonylag  rövid ideig volt nyugalom a csapat körül. A szezon végéig megbízott John Carvernek senki nem köszönte meg a munkáját, ezért kezdhettünk aggódni, hogy esetleg új szerződést kap a vezetőségtől. Sir Bobby Robson egykori segítője mindenesetre nem állt le, úgy dolgozott, mint aki hosszú távra tervez.  Előbb a lejáró szerzősédű játékosok közül kirúgta Ryan Taylort és Jonas Gutierrez-t, majd benyújtotta Lee Charnley-nak azt az átigazolási listát, amivel meg akarta erősíteni nyáron a keretet. Június 9-én aztán hatalmasat sóhajtott a szurkolótábor, Carverrel ugyanis közölték, hogy a továbbiakban nem számítanak a munkájára.

Másnap kinevezték azt a Steve McClarent, aki hetek óta favoritnak számított a newcastle-i kispadra. Három évre írt alá olyan az opcióval, hogy a szerződése akár nyolc évre is meghosszabbítható. Az 55 éves szakember Sir Alex Ferguson segítőjeként szerzett sok hasznos tapasztalatot, és bár Middlesbrough-val Ligakupát, a Twentevel pedig holland bajnokságot nyert, mégis Angliában mindenkinek az ugrik be róla, hogy vele nem jutott ki a válogatott a 2008-as Európa Bajnokságra. McClaren a hónap hátralévő részében összeszedte szakmai stábját, majd nekilátott elkölteni az Ashley által rendelkezsére bocsátott – nem kevés – pénzt. Az elmúlt évekhez képest szabad(abb) kezet kapott, a tulajdonos ugyanis a fent már említett nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy nem kíván beleszólni a csapatot érintő mindennapi ügymenetbe. Létrejött egy három főből álló igazgatótanács, melynek tagjai Lee Charnley (általános igazgató), Graham Carr (a játékosmegfigyelők vezetője) és Steve McClaren (vezetőedző) voltak a tagjai. Ők hárman döntöttek el minden lényegi kérdést. A csapat negyedik tagja Bobby Moncur, az 1969-es VVK győztes csapat kapitánya volt, de ő a klub jószolgálati nagyköveteként tevékenykedett, valószínűleg komoly beleszólása nem volt a szakmai döntésekbe.

Július

Amint megnyílt az átigazolási piac, a Newcastle belecsapott a lecsóba. Egy hónap alatt durván 35 millió fontot sikerült elkölteni. Annál ténynél, hogy a Mike Ashley érában, egy „átigazolási ablakban” sem költött a klub ennyi pénzt, (nem hogy egy hónapban) csak az volt a megdöbbentőbb, hogy összesen három játékosért tette le ezt az összeget a klub vezetősége.

Elsőként, 2015. július 11-én Georginio Wijnaldum érkezett a PSV Eindhoven-től 14.5 millió fontért, amivel a klub második legdrágább játékosa lett. A holland bajnok csapatkapitánya öt évre írt alá. A média és a szurkolók is bomba üzletnek kiáltották ki a leigazolását, és még a McClaren miatt fanyalgók is belátták, hogy szép teljesítmény volt a holland válogatottal egy évvel korábban VB bronzéremig jutó 25 éves középpályás megszerzése.

Tíz nappal később befutott a második igazolás, a 21 éves szerb csatár, Aleksandar Mitrovic személyében. A magas, bivalyerős támadóért 13 millió fontot kapott az Anderlecht. Figyelembe véve az előző szezon támadójátékának hatékonyságát, elméletben újabb remek igazolást könyvelhettünk el. Az egyetlen negatívum a játékos habitusa lehetett, mert Mitro esetében bizony nem ritkán elgurult a gyógyszer. Mindenesetre a sérülékeny, és fegyelmezetlen Cissé, a teljesen impotens Riviére, a bizalomgerjesztő játékot mutató, de nem klasszikus támadó Ayozé Perez és a kölcsönbe szánt Adam Armstrong mellé nagyon hiányzott egy vérbeli csatár. Ahogyan Wijnaldum, ő is öt évre szerződött.

Július 30-án, azaz kilenc nappal a Mitrovic-üzlet után ismét csipogott az SMS az Anderlecht elnökének. Ezúttal 7 millió fontot utalt a Newcastle, méghozzá a kongói válogatott 21 éves védőjéért. Chancel Mbemba volt a három igazolásból a legkisebb név, viszont rá volt a legnagyobb szükség. Érdekesség, hogy már július 26-án megegyeztek a felek az átigazolásról, viszont az orvosi vizsgálatok négy napig húzódtak egy kellemetlen incidens miatt. Előkerült ugyanis egy okmány, ami szerint Mbemba valójában nem 1994-ben, hanem 1989-ben született, sőt voltak olyan hírek is, hogy valahol félúton lesz az igazság, mert a 1991-92 környékén látta meg a napvilágot. Azért legyünk őszinték, teljesen mindegy, hogy Mbemba 21 vagy 26 évesen írt alá, a totálisan kiöregedett Coloccini, a tehetségtelen Williamson, a tapasztalatlan Lascelles, valamint a sérülékeny és formán kívüli Steven Taylor neve fémjelezte védelembe mindenképpen erősítésnek számított.

Augusztus    

A szokásosnál egy héttel korábban, már augusztus 9-én elindult a bajnokság. A nyitómeccsen Ronald Koeman Southamptonja érkezett a St. James’ Parkba. Pellé találatára Cissé válaszolt, majd Wijnaldum fejesével sikerült a vezetést is megszerezni. A vége sajnos 2-2 lett, de bizakodásra adott okot, hogy a Carver-féle levágott fejű, rohangáló csirke taktika helyett szép támadásokat vezetett a csapat. A második meccsen aztán  Janmaat ostoba piroslapjának is köszönhetően sima vereséget szenvedtünk a Swansea otthonában.

Az átigazolási időszaknak azonban még nem volt vége. Adam Armstrong a Coventry-be került kölcsönbe, és kvázi a helyére érkezett a Ivan Toney, a Northampton Townból . Egy tehetséges ifi elment edződni, egy másik meg érkezett. A hónap transzfere viszont nem ez volt Newcastleben, hanem egy szélső csere. Az egy évvel korábban érkező Remy Cabella-nak nem igazán jött be a Premier League, szinte menekült vissza Franciaországba. A Marseille-hez került kölcsönbe, ahonnan a balhésnak, pökhendinek mondott, Florian Thauvin érkezett 12 millió fontért. A 22 éves szélső az utóbbi évek egyik legnagyobb ígéretének indult hazájában, viszont túl hamar elhitte magáról, hogy sztár, még azelőtt, hogy valóban azzá válhatott volna. A Newcastleben évek óta sikertelenül erőltetett, francia szélsők közül ő volt az egyik legtehetségesebb, viszont nagy volt a rizikó, hogy beáll a sorba Ben Arfa, Obertan, Marveux, Gouffran és Cabella mögé, akik mentálisan vagy fizikálisan (esetleg így is, úgy is), de folyamatosan olyan akadályokba ütköztek, amik meggátolták őket abban, hogy hosszabb távon sikeresek legyenek a Premier League-ben.

Ami a mérkőzéseket illeti, mintha kezdett volna összecsiszolódni a csapat. Egy harcos döntetlen az Old Traffordon, egy (Thauvin főszereplésével) sima továbbjutás a Ligakupában, majd egy vállalható vereség az emberelőnyben játszó Arsenal ellen. Ekkor még nem tűnt úgy, hogy nagy bajok lesznek.

Szeptember

A szeptember  teljes csőd volt. A négy lejátszott mérkőzésből csak azért nem veszítette el mindet a csapat, mert a hónap utolsó találkozóján az a José Mourinho jött a vendégségbe, aki még sosem tudott győztesen távozni a St. James’ Parkból. Megverni viszont így sem tudtuk a Chelsea-t, kétgólos előnyt sikerült elszórakozni. A korábban bíztatónak látszó játékot újra a tanácstalanság váltotta fel, ráadásul a Ligakupából is sikerült kiesni, méghozzá a Sheffield Wednesday, azaz egy Championshipben szereplő klubbal szemben.

Október

Október, avagy a végletek hónapja. Itt aztán olyan kiszámíthatatlan játékot mutatott a McClaren bagázs, hogy nem volt szakértő, aki meg tudta volna mondani, hogy mi történik a csapattal. Nyugodt játék és vezetés a City ellen, majd kiütéses vereség. Egy hét múlva a Norwich megsemmisítése. Újabb bosszantó derbi vereség, majd egy peches döntetlen a Stoke ellen, hatalmas Butland bravúrokkal. Nem volt tippelhető meccs, bármire és annak az ellenkezőjére is képes volt a Newcastle.

Eredmények:

augusztus

Newcastle – Southampton 2:2 (Cissé, Wijnaldum)

Swansea – Newcastle 2:0

Manchester United – Newcastle 0:0

Newcastle – Northampton Town (LK) 4:1 (Thauvin, De Jong, Janmaat, Williamson)

Newcastle – Arsenal 0:1

szeptember

West Ham – Newcastle 2:0

Newcastle – Watford 1:2 (Janmaat)

Newcastle – Sheffield Wednesday (LK) 0:1

Newcastle – Chelsea 2:2 (Ayozé Perez, Wijnaldum)

október

Manchester City – Newcastle 6:1 (Mitrovic)

Newcastle – Norwich City 6:2 (Wijnaldum 4, ayozé Perez, Mitrovic)

Sunderland – Newcastle 3:0

Newcastle – Stoke City 0:0

Hiába sikerültek tehát jól a nyári átigazolások, a bajnokság első három hónapja komoly aggodalomra adott okot. Felesleges kiállítások, fegyelmezetlenül elszórt pontok, túl sok pofon, amiért házhoz ment a Newcastle. Steve McClaren pedig nem volt vezér. Kicsit olyan főnökké vált, mint Carver. A játékosok szerették, de ez volt a legfőbb erénye, már ha ez feltétlenül szükséges a sikerhez. Tűzbe egyértelműen nem mentek érte. Néha erőlködtek, de valami nagyon hiányzott. Hogy mi? Leginkább az edzői kvalitás. A keret jó volt, de McClaren nem találta meg, vagy ha meg is találta, nem javította ki azokat az apró mentális, vagy taktikai hibákat, amivel sikeressé válhatott volna a Newcastle.

A sorozat folytatódik…

Hajrá Newcastle!

Mark29