A hírességek, közéleti szereplők magánéletét figyelő paparazzik, és az általuk szolgáltatott képi és hanganyagokat kíméletlenül felhasználó bulvársajtó hosszú évtizedek óta folyamatos készültségben áll, és lecsap, amikor valami szenzációt sejt. Nem tisztelnek sem Istent, sem embert. Régóta nincs már olyan, hogy magánügy. A jelenség mindenkit érint, aki érdekli az embereket, így aztán természetesen a focisták sem kivételek. Egy családi perpatvar, egy kocsmai verekedés, egy közlekedési szabálysértés, vagy bármi, ami az eladott példányszámot növeli.

Ahogyan a celebvilág minden szegmensében, úgy a focisták között is van olyan, aki minden létező eszközzel védi a magánéletét. Van aki megtanulta kezelni (kvázi levegőnek nézni) a médiát, és olyan is akad, aki a halványuló népszerűségének kíván egy kis lökést adni azzal, hogy ő maga keresi meg a sajtót, ha valami "eladható aktualitás" van az életében. Hajtás után egy szubjektív TOP 5-ös lista következik, az utóbbi években felbukkanó olyan nagyobb bulvár botrányokról, amik Newcastle kötődésű játékosokat érintettek. A címlapon is szereplő Joey Barton az ezüstérmes, na de akkor ki lehet győztes? Hamarosan kiderül. Magánügy? Azmiaz?

5. Nile Ranger

A 25 éves támadó fiatal kora ellenére bejárta már a szigetországot. Londonban született, és a Crystal Palaceban kezdett focizni. Még ifistaként aztán a Southamptonba került, de egy év után a brit foci egyik leghíresebb déli klubjából a leghíresebb északiba igazolt. 2009-ben profi szerződést kapott a felnőtteknél is, és 2013-ig Newcastle játékosnak mondhatta magát. Már akkoriban is inkább a fura frizurájával és még furább tetoválásaival hívta fel magára a figyelmet, mint a játékával. Tehetséges volt, de látszott, hogy fejben valami nagyon nincs rendben. Pedig ha egy kicsit a focira is koncentrál, akkor a bulvárban is eladhatóbbak lettek volna a balhéi. Mert azok voltak bőven. Csak a wikipedia oldalát böngészve láthatjuk, hogy a közelmúltban majdnem minden évre jutott valamilyen összetűzés a hatóságokkal.

Minden azzal kezdődött, hogy már 2007-ben, azaz 15 évesen 11 hetet töltött a fiatalkorúak börtönében fegyveres rablásért. Onnantól kezdve valahogyan mindig bajba keveredett. Hol fegyverrel pózolt, hol megtámadott embereket. Néha egy kis garázdaság és rongálás, esetleg homofób megjegyzések a neten. Legutóbb tavaly decemberben vádolták meg csalással és pénzmosással, amivel kapcsolatban pár napja bűnösnek is vallotta magát. Természetesen minden akciójáról terjedelmes dolumentáció került be a bulvársajtóba. Játékosként pedig egyre lejjebb csúszott. A Newcastle 2011 után inkább kölcsönadta ahová csak tudta, majd nem kínált neki újabb szerződést. A Swindon Town és a Blackpool után jelenleg a Southend United játékosa. Kérdés, hogy meddig? Az idei a nyolcadik szezonja profiként, és összesen 122 tétmérkőzésen lépett pályára. A legfontosabb, a karrierjét megalapozó éveiben átlagban kicsit több, mint 15 meccs szezononként. Elég halvány. Az ő esetében annyit sántít a történet, hogy ő semmiből nem tanult. Saját maga kezdte el kiteregetni a magánügyeit, meg sem próbált odafigyelni arra, hogy mit tesz és beszél. Ráadásul a magánügyei nagyrészt törvénytelenek, ami után nem csodálkozhat, ha nyilvánosságra kerülnek. A teljesítményével eddig nem sok toplistára tudott volna felkerülni, ide sereghajtónak elfért.

4. Danny Simpson

Leicester City jobbhátvédje szülővárosa csapatában, a Manchester Unitedben kezdte pályafutását. Az akadémia után kapott egy négyéves szerződést is, de összesen csak nyolc tétmérkőzésen húzhatta magára a Vörös Ördögök mezét. Jobbára ugyanis kölcsönben szerepelt, utoljára például a Newcastle Unitedben. A másodosztályban eltöltött 2009/2010-es szezon után Chris Hughton le is igazolta három évre. Ezalatt alapember lett a jobb oldalon ami azt jelentette, hogy a támadásokat akár el is lehetett felejteni, viszont minden évben volt 3-4 nagyon fontos mentése a gólvonalról. Egy QPR-ben eltöltött szezon után vette meg a Leicester City, ahol fontos része volt a bajnoki cím megszerzésében. Nile Rangerrel ellentétben Simmo nem kizárólag a rendőrségi ügyeivel, inkább a szerelmi életével és az éjszakáben átélt kaladjaival került a bulvársajtó figyelmének középpontjába.

2013-ban járt együtt Tulisa Contostavlos angol énekesnővel, aki akkoriban a brit X-Factor egyik mentoraként nagy ismertségnek örvendett a szigetországban. Simpson ennek következtében más megvilágításban került az újságokba. Már nem (csak) a Premier League focista volt, hanem az egyik aktuális főceleb pasija is. Egy gyorshajtása már korábban is bekerült az újságokba, de innentől kezdve még jobban figyelték minden egyes lépését.

Ugyanebben az évben, egészen pontosan 2013 februárában találták meg egy szórakozóhely előtt kiütve. Természetesen a sok segítő között azonnal akadt valaki aki felvette a történéseket, majd a "jó öreg" S*n le is csapott az anyagra. Hogy pontosan mi történt, az elég homályos, mindenesetre a hivatkozott lap is csak annyit közölt, hogy Danny fiú egy rövid vita után nyelhette be a komoly maflást. Simpson ezután egy kicsit hanyagolta a médiában szereplést. Majdnem két évig. 2014 decemberében ugyanis bántalmazta egykori barátnőjét (nem Tulisát, hanem egy korábbit, a gyermeke édesanyját), és annak anyját, amiért akár börtönt is kaphatott volna. Végül 300 óra közmunkára ítélték, amit később 21 napos, este 10 és reggel 6 közötti kijárási tilalomra változtattak. Simpson sem egy szimpatikus valaki, de a botlásai egy hétköznapi embernél magánügynek számítanának. Egy Premier League focistánál? Az már egészen más helyzet. 

3. Andy Carroll vs Steven Taylor

A képzeletbeli dobogó legalsó fokán egy páros szerepel. A jófiú és rosszfiú. Steven Taylor londonban látta ugyan meg a napvilágot, de a szülei Newcastle-ből származtak és a születése után nem sokkal vissza is tértek észak-keletre. Az akadémiai időszakot is beleszámítva huszonegy éven át volt a Newcastle United játékosa, és csak a hihetetlen üvegcsontozatának köszönheti, hogy mindössze 262 tétmeccsen szerepelt a csapat színeiben. A tökéletes középhátvéd lehetett volna, de amint játékba lendült, jött egy újabb sérülés. Láttam róla egyszer egy képet, (most sehogyan sem találom a világhálón) ahol be voltak jelölve a testrészei, ahol sérülései voltak. Komolyan, nem volt szabad hely a srácon. A magánéletében viszont - egyetlen esetet leszámítva - nem volt semmi kivetni való az 1995 és 2016 közötti időszakban.

Előbb azonban jöjjön a másik fél, Andy Carroll. Ő is helyi srác. Newcastleben született, United drukker volt, és ott is kezdett focizni. A kiesés évében már néha bekerült a felnőtt csapatba, a másodosztályban pedig alapember lett. A feljutás után is termelte a gólokat, aminek köszönhetően 2011 január 31-én 35 millió fontért leigazolta a Liverpool, amivel a Newcastle megkötötte az évszázad legjobb üzletét. A Pool pedig talán a legrosszabbat. Carroll addigra már túl volt néhány fegyelmi ügyön. Volt amikor tettesként, volt amikor áldozatként került bele az újságokba. A média nagyon rá volt kattanva. Ő volt a helyi geordie srác, aki ráadásul témát adott a bulvárnak. Neki nem lehettek magánügyei.

2007-ben az ifjúsági válogatott összetartásáról zavarták haza, Scott Sinclairrel és Ryan Bertranddal egyetemben, mert megszegték a kijárási tilalmat. 2008-ban már komolyabb vétségek következtek. Ekkor már letartóztatták, ahogyan 2009-ben is, amikor egy night clubban egy üveget vágott valaki képébe. 2010 októberében az akkori barátnője vádolta meg bántalmazással. Az őrízetbe vételt úgy kerülhette csak el, hogy az akkori newcastle-i csapatkapitány, Kevin Nolan magához költöztette egy időre, és kezességet vállalt érte. Ekkor vált ő maga (mármint Carroll) is áldozattá. Ugyanis egész egyszerűen felgyújtották a Nolanék háza előtt parkoló kocsiját. Valószínűleg a hölgy ismerősei. A bántamazási ügyben később - bizonyítékok hiányában - felmentették. Állítása szerint Newcastleben még nem nagyon tudta kezelni a sikereket, így túl sok volt a pia, és a party, de Liverpoolban megváltozott. Az biztos, hogy mostanában kevesebbet hallani a balhéiról, de azért tavaly is sikerült bekerülni az újságokba. 2016 novemberében hazafelé tartott, amikor két fegyveres motoros ki akarta rabolni. Caroll elmenekült, és 20 perces hajsza után jutott el a West Ham edzőközpontjáig, ahol segítséget kért a biztonságiaktól.

A mi konkrét esetünk 2010 márciusában történt. Egy edzésen kitört a balhé Taylor és Carroll között, és mire a társak közbeléptek volna egy kicsit késő volt. Taylor állkapcsa és Carroll ujjai is eltörtek, innentől kezdve nem nagyon lehet kérdéses, hogy ki csapott le kit. Érdekesség, hogy a sztorit senki nem hozta azonnal nyilvánosságra. Taylor egy éjszakára a kórházba került, Carroll pedig elment bulizni, annak ellenére, hogy mindkét kezén kötés volt. Igazából erre csaptak le a bulvárlapok, és kezdődött a találgatás. Annek ellenére, hogy Chris Hughton manager egyszerűen lerendezte annyivel, hogy "nem látta az esetet", egyre vadabb verziók láttak napvilágot. Az egyébként hiteles forrásnak számító Guardian cikkeit az esetről ITT és ITT olvashatjátok. A szurkolók közötti szóbeszéd szerint Carroll szakított egy nővel, akire Taylor ezután ráment. Ezt tudta meg Andy egy SMS-ből. Miután kérdőre vonta Taylort, valószínűleg nem lehetett túlzottan elégedett a válasszal. Érdekes, hogy a második cikk arra utal, hogy Taylor emiatt távozhat a klubtól, mert ő nincs benne abban a körben (Kevin Nolan, Joey Barton, Alan Smith) ahová a fiatal csatár már bekerült, hiszen Nolanra úgy tekintett, mint egy nevelőapára, de minimum egy jóval idősebb báttyra. Az élet aztán másképpen hozta. Carroll kevesebb mint egy év múlva távozott, ezután pedig két éven belül szépen sorban Nolan, Barton és Smith is elhagyták a klubot. Taylor pedig még hat évet maradt, igaz főleg a rehabilitációs központban lehetett megtalálni.

2. Joey Barton

Nem lenne igazi egy TOP lista a focisták botrányos magánéletéről, ha nem szerepelne benne Joey Barton. A Burnleybe fél szezon után - győztes góllal - visszatérő fenegyerek a karrierje során elég sokszor keveredett már bajba, habár az is igaz, hogy mostanában már a tettlegesség helyett inkább csak tiltott szerencsejátékkal hívja fel magár az FA figyelmét. Bezzeg fiatalon. A liverpooli születésű (és Everton drukker) Joey a Manchester Citynél eltöltött öt év akadémiai képzés után 2002-ben kétéves profi szerződést is kapott a kékektől. Két év múlva pedig még három évre aláírt, annak ellenére, hogy akkoriban majdnem azonnali hatállyal zavarták el. A 2004-es karácsonyi partin ugyanis elnyomott egy szivart a csapattársa, Jamie Tandy szemén. Később bocsánatot kért, és 60 ezer font bírságot is fizetett.  Nem tudom, hogy ezek után volt-e valamiféle újévi fogadalma, mindenesetre a 2005-ös év sem volt balhé mentes. Májusban elütött egy gyalogost, akinek eltört a lába, nyáron pedig egy thaiföldi felkészülési tornán megtámadott egy 15 éves Everton szurkolót, aki provokálta. Ez a buli már 120 ezer fontjába fájt, ráadásul düh terápiára és szociális munkára kötelezték. Ez sem volt elég Joeynak, aki a City-s korszakát egy még komolyabb balhéval zárta. 2007 májusában összeverekedett egy edzésen Osumane Dabóval, aki komoly fej és szem sérüléseket szenvedett. Dabo feljelentése miatt őrízetbe is vették. A kubja 100 ezer fontra büntette meg, és kitette a keretből a bajnokság hátralévő részére. Nyáron eladták, de ez az ügy a bíróságon folytatódott. Négy hónap felfüggesztett börtön büntetés, és 200 óra közmunka lett az ítélet, és emellett a 3 ezer fontos bírósági költséget is neki kellett állnia. A szövetség pedig 25 ezer fontra büntette meg, valamint hat meccsre el is tiltotta.

Newcastleben sejtették, hogy mi vár rájuk, de biztosan nem tudták. Sokat mondjuk nem kellett találgatni. A Dabo által indított per folyamatban volt, 2007 decemberében pedig Barton Liverpoolban egy utcai verekedés főszereplőjeként került bele a hírekbe, ahogyan az a fenti videon is látszik. Húsz alkalommal ütött meg egy férfit, majd egy tinédzsert is megtámadott, ő egy törött foggal zárta az estét. Besegített neki az unkokahúga és a testvére is, ők felfüggesztett büntetést kaptak. Joey viszont nem. Hiába vallotta alkoholistának magát, aki elvonóra szeretne menni, végül a börtönben józanodhatott. 77 napot ült, 2008 júliusában szabadult. Persze a múltja kísértett még, mert a Daboval szembeni incidens miatt csak ezután kezdte meg az eltiltását. Ezután viszont egy jó időre a magánügyeit megtartotta magának. A pályán persze folyamatos incidensei voltak az egész karrierje során. Newcastleből szabadon igazolhatóként távozott, miután olyan hevesen kritizálta a vezetőséget, hogy felbontották a szerződését. A Queens Park Rangers, a Marseille és a Bunley színeiben viszont egyre jobban lenyugodott, ha úgy tetszik 30 éves kora után talán elkezdett felnőni. 2011-ben és 2014-ben születtek a gyerekei, és rendezett családban élnek. Egy-egy brutális belépőre, vagy kakaskodásra persze továbbra bármikor lehetett számítani tőle, de magához képest jelnetősen lehiggadt.

Tavaly nyáron, a Championship bajnokaként, és a szezon legjobb játékosaként távozott a Burnleytől. Megjelent az önéletrajzi könyve (amit sajnálatos módon egyelőre nem fordítottak le magyar nyelvre), majd kicsit meglepő módon a Skót Premier Leaguebe visszajutó Glasgow Rangers játékosa lett. A nagymúltú klub rajongói között akadtak, akik szerint Joey csak azért ment a média figyelmének középpontjába ismét bekerülő Rangershez, hogy a könyvét népszerűsítse. Az események az ő elméletüknek kedveztek. Barton rövid időn belül egy csapattársával és az edzőjével is konfliktusba került. Már emiatt eltiltotta a klub, de azután jött a fogadási botránya. A szerződését azonnali hatállyal felbontották. A szövetség vizsgálata során kiderült, hogy az utóbbi tíz évben rendszeresen fogadott olyan meccsekre, amelyekre nem lett volna szabad. Összességében Joey Barton ma már okosabban szervezi a magánéletét. Nem is csinál egyrészt akkora baromságokat, másrészt a könyvével lerendezte egy jó időre a kíváncsiskodókat. Így aztán az igazán fontos magánügyei már nem is annyira érdekesek.

 1. Paul Gascoigne 

Gazza, a kategória abszolút győztese. Játékosként is messze a legjobb a felsoroltak közül, és emellett az ő magánügyeit teregette ki leginkább a brit média. Nyilván akadt olyan is, amit ő maga akart, sőt a bulvár még védekezhet is azzal, hogy ha nem reagálnak a megfelelő média cirkusszal ezekre a - tulajdonképpen - segélykiáltásokra, akkor sokkal nagyobb baj is lehetett volna. Lassan öt éve, hogy egy másik blogra írtam róla egy posztot, a 45. születésnapjára. Akkor is az volt bennem, hogy ha ez így megy tovább, akkor a következő már a nekrológ lesz. Azóta eltelt majdnem öt év, és Gazza még mindig bírja. Túl 3-4 újabb elvonón, újrakezdéseken és visszaeséseken. A média ezalatt végig a nyomában volt, heti rendszerességgel közölték le, hogy éppen mit vett a helyi italboltban.

A fenti kép 2016 tavaszán készült amikor éppen egy speciális vitamin kúrával próbálták felkészíteni a szervezetét, hogy ellenálljon az elvonási tüneteknek. Őszintén szólva a világháló hemzseg az olyan képektől, ahol fátyolos tekintettel, totálisan szétcsúszva tántorog az utcán, vagy éppen össz-vissz egy szál nyitott köntösben próbál beszállni egy taxiba. Szándékosan nem teszek ilyen képeket ebbe a posztba, aki a nyomorultságát akarja látni, az keressen rá. Igyekszem inkább azokra a pillanatokra koncentrálni, amikor kicsit talpra állt, mert olyanokból is akadt bőven.

Már az 1996-os Európa Bajnokságon balhé volt a játékosok bulizásából, de Gascoigne életében az első igazán komoly fordulópont 1998-ban következett be. Ekkor került először elvonóra, miután komolyabb piálás során rosszul lett attól, hogy bevert 32 whiskey-t. Ezt követően ki tudja hány hivatalos és nem hivatalos elvonó következett. A forgatókönyv a következő volt. Lekapták Gazzát valamilyen vállalhatatlan szituációban, majd pár nap múlva már egy egészségügyi intézményben volt. A rehabok és az újabb megzuhanások között talkshow-kban szerepelt (mint a lenti, szintén 2016-os képen), anekdotázott a régi időkről, és nyíltan mesélt az alkoholizmusáról. Egy-két könyvet is kiadott. A démonaitól viszont nem tudott szabadulni.

Az évek során elkövetett pár közlekedési kihágást, egy kis garázdaságot is, és a média ezalatt is végig "mellette" volt. A nagy sztori viszont mindig a piálás volt. Előfordult persze, hogy tényleg szinte megmentették az életét, mert az aktuális lerészegedése miatti felhajtás következtében volt focista társai, vagy egyéb közéleti személyiségek siettek a segítségére, és állták az elvonókúrák súlyos költségeit. Akadt viszont olyan eset is, amikor az elvonási tünetektől láthatósan szenvedő Gazzaban csak a címlapfotót látták. 2016 májusában például - egy héttel azután, hogy a 22 évesen elhunyt unokaöccsét eltemette - Gascoigne megzuhanva és valószínűleg nem is józanul egy Tesco parkolóban téblábolt, amikor egy kétes hírű helyi figura odalépett hozzá, és adott neki egy üveg gint. A sztori vége az lett, hogy mentőt kellett hívni. A szörnyű az egészben, hogy az elejétől a végéig mindenről fotó készült, azaz teljesen tudatosan itatták le, hogy a képekkel később házalhassanak a bulvársajtó képviselőinél. A felháborító történet a mail online tolmácsolásában ITT olvasható. 

Az év vége sem zárult valami jól Gazza számára. A Mirror ITT olvasható cikke szerint egy kelet-londoni szállodában gurult (gurították) le a lépcsőn, amivel fej és kéz sérüléseket szerzett. A rendőrség álláspontja szerint teljesen ártatlan volt a szituációban. Ittas volt, de nem ő provokált. Viszont, hogy a "soha ne add fel" szlogen neki is jelent valamit azt a fenti kép bizonyítja. Az ott ugyanis egy teljesen friss, 2017-es fotó a láthatóan józan Gazzáról, aki ismét bevonult az elvonóra, mert a 2017-es évet (is) tisztán szeretné végigcsinálni. Drukkolunk neki, és figyeljük a híreket, az ő magánügyei úgyis gyorsan terjednek.   

Ezek a játékosok, ahogyan a legtöbb, népszerű sportágat űző profi sportoló minden nap, minden percben ki vannak téve a kíváncsi tekinteteknek. Nem csak az érdekli az embereket, amit a lelátóról láthatnak belőlük. Mit csinálnak otthon, egy szórakozóhelyen, vagy miközben nyaralnak. Mit esznek, mit isznak, mit szívnak, kivel vannak? Minden eladható, és minnél szaftosabb, annál jobban fizet. Nincs magánéletük, nincsenek magánügyeik. Pontosabban nagyon okosan kell(ene) csinálniuk, hogy legyen. 

Mark29