A Newcastle menedzserével - habár esetében inkább a head coach a megfelelő kifejezés - kapcsolatban időről időre megfogalmazódnak kritikák. Kevés gólt szerez a csapat. Nehéz felfedezni bármiféle bagyakorolt támadási formációt. A kreativitást valójában az jelenti, hogy Saint-Maximin vagy Almíron gondol egyet és megindul. Tény, hogy azzal nem lehet megvádolni a csapatot, hogy szemet gyönyörködtető játékkal szögeznének oda a képernyő elé. De vajon mennyire Steve Bruce hibája ez? Mi az, ami az ő "találmánya" és mi Rafa Benítez öröksége? A válaszokhoz talán nem árt kicsit utánanézni, hogy ki is ez a kocsmai harcosra emlékeztető fizimiskájú Geordie, akit egy évvel ezelőtt még Alan Shearer is óva intett a Newcastle kispadjától, ő mégis azonnal igent mondott a felkérésre.

Steve Bruce 1960 szilveszterén látta meg a napvilagot egy Corbridge nevű kis faluban Northumberland tartományban, Newcastle-től 26 km-re. Igen, jól számoltátok, balta arcú menedzserünk még csak 60 éves lesz december 31-én, de pár évet nyugodtan rápakolhatna. Iskolába már Newcastle-be járt, és a Szarkák iránti rajongása is gyerekkora óta fennáll. Imádta a Newcastle-t, imádott focizni, mégis több klub elutasította, mielőtt 17 évesen a Gillingham utánpótlásába került. Az északi fiú végül 7 évig maradt Anglia déli részén, és több mint 200 mérkőzésen szerepelt a jelenleg harmadosztályú klubban. Az U18-as angol válogatottba is meghívták ezekben az években, sőt tagja volt az 1980-ban korosztályos Európa Bajnokságot nyerő nemzeti tizenegynek. A Newcastle United akkori menedzsere, Arthur Cox is felfigyelt rá, azonban lemondott, mire lépéseket tehetett volna a megszerzésére. Végül 1984-ben a Norwich City játékosa lett, de a Gillinghamnél nem felejtették el. 2009-ben bekerült a hírességek csarnokába.  

A Norwichban három évet töltött és a harmadosztály után komoly szintlépés következett. A kanárikkal két évig a másod-, másfél évig az elsőosztályban szerepelt, mielőtt 1987 decemberében a Manchester United leigazolta volna. Az 1985/86-os szezonban már csapatkapitány volt, és az ott töltött időszakában megnyerték a másodosztályt, bezsebeltek egy ligakupát, majd az ötödik helyig meneteltek az első osztályban, ami a Norwich valaha volt legjobb eredménye. 2002 óta itt is tagja a hírességek csarnokának.

Az igazi sikerek viszont csak ezután következtek. A Manchester United aranykorának kezdetén csatlakozott a klubhoz, és alapembere lett Sir Alex Ferguson védelmének. 1987 és 1996 között 414 tétmeccsen szerepelt, és begyűjtött három bajnoki címet, három FA kupát, egy Ligakupát, három angol szuperkupát (akkori nevén Charity Shield-et), egy KEK-et és egy Európai Szuperkupát. Egyéni elismerésként pedig ennek az időszaknak köszönheti, hogy tagja a Premier League első 10 évét felölelő álomcsapatnak is.  

A United-es aranykor után levezetésként még két szezon alatt 84 (!) mérkőzést húzott le a Birmingham City-ben, majd elmúlt már 38 éves is, amikor a Sheffield Unitedből visszavonult, azaz pontosabban az ott betöltött játékos-menedzser titulusból csak a menedzser maradt. Mialatt tehát befejezte hosszú játékos karrierjét, párhuzamosan bele is kezdett az edzőibe. Azért a számokat érdemes megnézni. Középhátvédként az akkori, brutális angol közegben 926 mérkőzést húzott le, és nem mellesleg 113 gólt is szerzett. 

A menedzser korszak az, amit már mi is jobban ismerünk, hiszen a karrierje ezen szakaszának nagyobbik részét már nyomon lehetett követni itthonról is. A Newcastle a tizenegyedik állomáshelye (Sheffield United, Huddersfield Town, Wigan Athletic, Crystal Palace, Birmingham City, Wigan Athletic, Sunderland, Hull City, Aston Villa, Sheffield Wednesday), de a Hull-al elért 2013/14-es FA kupa döntőn kívül nem sok eredményt tudott felmutatni.  Korábban azért ahogy a Tigriseket, úgy a Birmingham-et is feljuttatta az első osztályban, de egyik esetben sem bajnokként. 

Nagyon meglepődni persze nem kell. Közel ezer, a kispadon eltöltött mérkőzés után alig több győzelem mint vereség, és 38.4 %-os győzelmi mutató. Nem "reálmadridokat" kapott soha, hanem bennmaradásért küdző, vagy középcsapatokat, akikkel úgy kell harcolni minden pontért, ahogyan annak idején ő is harcolt a pályán.

Az elmúlt években Sir Bobby Robson és az őt váltó Greame Souness távozásakor is felmerült Steve Bruce neve a Newcastle kapcsán, végül aztán tavaly nyáron kapta meg a nagy lehetőséget. Hendikeppel indult rendesen, azért ezt valljuk be. Az igaz ugyan, hogy Geordie, de soha nem játszott Newcastle mezben, ráadásul két és fél évig a Sunderland menedzsre volt. Plusz Rafa Benítez helyét kellett átvennie, aki közönség kedvenc volt a Tyne partján. 

Persze azt muszáj megjegyeznem, hogy Benítez érdemei is kimerülnek abban, hogy a korábbi, fejetlen csirkeként szaladgáló védelem helyett egy olyan stabil ötöst sikerült megszerveznie hátra, amivel meg tudták izzasztani a legjobb csatársorokat is. Viszont a támadójáték egyenlő volt a nullával. Ez persze a keret minőségét is jelzi, tekintve, hogy a spanyol pincér a Championshipben, látványos támadófocit játszatott, a probléma csak annyi volt, hogy szinte ugyanazzal a kerettel kellett volna a Premier League-ben is jól szerepelni. Ennek ellenére a Newcastle középcsapatként tért vissza, és ezt a pozíciót azóta is tartja. Beníteznek volt Rondon-ja, aki jobb, mint Joelinton, Bruce-nak viszont van Saint-Maximinje, aki meg jobb, mint Ayozé Perez. Hasonló körülmények, hasonló eredmények.  

Steve Bruce alatt annyi történt, hogy még kevesebb gólt rúgunk, de azt hiszem ez azért azon is múluk, hogy Joelinton a 31 bajnokin legalább húszszor ziccerbe került, viszont még mindig csak 2 PL találata van. Amellett tehát, hogy Bruce stílusához közelebb áll a ferfias harc a pályán, nagyon ha akarna sem tudna ennél támadóbban játszani, mert a védelem önmagában képtelen lenne megoldani a feladatot. Ha ténylegesen érkezne az új tulajdonos, körülbelül négy jelenlegi játékos lehetne alapember, a többiek maximum a padra férnének oda. 

Plusz ha jönnek a Szaúdiak, akkor valószínűleg megy Bruce is, mert "sztáredző" dukál egy sztárcsapathoz. Valahol érthető, hiszen ha beömlik a pénz, akkor a szórakoztatás és az eredményesség lesz a cél. Két dolog, amit most nem igazán lehet felfedezni a csapat játékán. Viszont Bruce tapasztalata hatalmas, amit ki lehtne használni valamilyen formában. Várjuk a fejleményeket, ahogyan hetek, hónapok óta.

Hajrá Newcastle!