A szombati fontos győzelem után most viszonylagosan csend van a csapat körül. Kevesebben követelik Steve McClaren fejét, és végra játékosok is pozitív hétvégi élményekről tudnak nyilatkozni. Így aztán mi is kicsit bulvárosabb témákra megyünk rá.

Kezdjük mindjárt a logó kérdéskörrel. A Barclays Bank szponzori szerződése lejár a nyáron, ezért mostantól "csak" Premier League néven fut majd az angol bajnokság. Tulajdonképpen ezzel nincs is baj, mert ahol ilyen pénzek vannak, oda nem kell külön név szponzor. Viszont a kreatív csapat eléggé alul teljesít.

Nem megy a csapatának? Régóta nyeretlen? A managere alatt inog a kispad? A játékosai mentálisan a mélyen vannak? Idegesek a szurkolók? Van megoldás! Meccseljen a Newcastle ellen! A siker nem marad el.

Valami ehhez hasonló promó szöveggel lehetne eladni azt a förtelmet, amit Steve McClaren és a fiúk szerda este műveltek. Nem sokkal a meccs után még mindig érthetetlen, hogy hogyan lehetett ennyire brutális módon kinyírni saját magunkat a Goodison Parkban. Megoldást persze a hajtás után sem fog olvasni senki, csak a szokásos költői kérdéseket, és pár unalomig hajtogatott javaslatot.

Szerdán este a Premier League 24. fordulójában az Everton otthonába látogat kedvenc csapatunk. Kipihenten, felgyógyultan, megerősödve utazik a keret a Goodison Parkba, hogy visszavágjon azért a fájdalmas, utolsó pillanatban elszenvedett vereségért. Nem is olyan régen, a Boxing Day-en történt, hogy egy kiegyensúlyozott meccsen a hosszabbításban fejelt gólt Tom Cleverley, egy buta védelmi hiba után.

Sajnos elég sok ilyen eseménynek lehettünk tanúi idén, nem véletlen, hogy mindössze a tabella 18. helyén szerénykedünk. Valószínűleg pont ezért, na meg a tavaly tavszi gyalázatos szereplés miatt is, Newcastle vezetősége sokkal többet tett meg a keret megerősítésére a 2015/2016-os szezon átigazolási időszakaiban, mint korábban a teljes Mike Ashley érában. A két periódus alatt 100 millió font elköltésére kapott engedélyt a tulajdonostól a négytagú igazgatótanács, és szépen ki is lett volna használva ez az összeg, ha az utolsó napon a terveink szerint alakulnak az események. Nem így lett, de azért nincs okunk a panaszra.

Botrányos, elkeserítő, kiábrándító. Ez a három szó jellemzi az egész szezonunkat, ahogyan remek sablon a 2015/2016-os évadra mindhárom Watford elleni találkozónk is. A "Lódarazsak" fullánkjába eddig két bajnokin és egy FA kupa meccsen sikerült belefutni. Először botrányosan játszottunk ellenük, aztán sokkal jobbak voltunk náluk, majd végül egy "se íze, se bűze" meccset sikerült összehozni. A végeredmény viszont minden esetben ugyanaz lett. Háromból semmi. Három verség, nulla pont.

Egyre fogynak a meccsek, és már abban a szakaszban vagyunk, hogy el kellene kezdeni idegenben is pontokat gyűjtögetni. A "riválisaink" (Aston Villa, Sunderland, Bournemouth, Swansea) ugyanis ezt teszik. Hajtás után rövid helyzetkép.

Tegnap este megint egy olyan Newcastle United - Manchester United meccset láthattunk, ami joggal kérheti felvételét a Premier League klasszikusai közé. A két klub közös történelme során nem ez az első ilyen összecsapás. Az elmúlt 23 évben volt már 4:3 ide és oda is, ahogyan 5:0 is, ide és oda is. Most már van egy jó kis 3:3 is.

Az őszi és a tavaszi, azaz a nyári (augusztus 22.) és a téli (január 12.) találkozók egyaránt döntetlenre végződtek tehát, de amíg az Old Traffordon egy nem túl eseménydús 0:0-át láthattunk, most gólokban és izgalmakban gazdag 90 percet produkáltak. Hajtás után az összefoglaló.