Shola Ameobi olyan, mint a magyar narancs a Tanú című filmben. Na, nem kicsi, sárga és savanyú, sokkal inkább kicsit setesuta, nem olyan jó csatár, de akkor is a miénk. A szülei Nigériából vándoltak be az Egyesült Királyságba, amikor a kis Shola öt éves múlt. Ettől függetlenül ő egy igazi geordie, aki megkapja a méltó megbecsülést, ha hazatér a Tyne partjára. 

Az alábbiakban egy interjút olvashattok vele, amit Daniel Storey, az Independent újságírója készített.

A 35 éves veterán támadó a karrierje során második alkalommal lett „cult hero” a fekete-fehérben, de azt mondja, hogy mindig Newcastle lesz az otthona.

"Mindig is a becsületesség, jellemesség mellett voltam, de sajnos úgy tűnik, hogy sokan elvesztették ezt. A hitvallásom egészen pontosan ez: bánj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak.”

Lehetetlen, hogy ne gondoljunk jó szívvel Shola Ameobi-ra. Ezt a kifejezést persze gyakran használjuk, de Ameobi valóban különbözik a legtöbb futballistától. Például soha nem káromkodik, és ez egy olyan tulajdonság, amivel eddig meglepte csapattársait minden egyes klubban, ahol játszott. Ez egy személyes szabály, ami jellemez egy olyan embert, aki szinte felfoghatatlanul jómodorú és kedves.

Amikor az eredetileg tervezett találkozó időpontja után fél órával a Notts County Meadow Lane stadionába érkeztünk, Ameobi bőszen bocsánatot kért a késésért, aztán nevetve hozzátette: "Ez a 20. előszezonom és a főnök előírt egy kis az extra futást." A mosolya mindenki számára fertőző. Beszélhetünk bárkivel, aki Ameobival, vagy közelében dolgozott, és igazolni fogja, hogy ez mindig is így volt.

Most már 35 éves, mégis könnyű rájönni, hogy miért és hogyan van Ameobinak még mindig ereje és a kedve, a fárasztó fizikai harchoz. 2016 májusa és 2017 februárja között nem volt klubja, miután a Fleetwood Townnál töltött rövidtávú szerződése után szabadon igazolhatóvá vált. Amikor csatlakozott a Notts County-hoz, a csapat a 90. helyen állt az első négy osztály labdarúgó klubjainak 92 csapatos listáján. A Notts County szurkolók nem voltak meggyőződve arról, hogy egy öregedő csatár rövid távú szerződésével menekülnek meg a kieséstől.

Igen, ismét a fekete-fehér csíkok. Lehet, hogy a Meadow Lane Shola Ameobi jelenlegi otthona, de a szíve mindig észak-keleten marad. Ameobi családja öt éves korában, Nigériából költözött Newcastlebe, és ez a lépés kezdetben sok nehézséggel járt. Kiderült, hogy Shola apját, Dr. John Ameobit annak idején még kövekkel is megdobálták, és azt mondták neki, hogy menjen vissza Afrikába. Harminc évvel később pedig nehezen lehetne jobb, és szívet melengetőbb példát találni, ha egy helyi fiút akarnánk mondani.

"Azt hiszem, a szeptemberben vagy októberben érkeztünk meg, a hatodik születésnapom előtt" - mondja. "Közvetlenül Nigériából jöttünk, - ahol valószínűleg körülbelül 35 fokos meleg volt - Newcastle-be, ahol meg 5 vagy 6 fok lehetett, így tényleg hatalmas sokk volt a rendszerben. Emlékszem arra, hogy teljesen felöltözve aludtam, a nagy puffi kabátomban, melyet az első éjszaka után vásároltunk, és ez így is maradt egészen a következő májusig."

"Kulturális szempontból annyira más volt minden, mint amit ismertem. Nagy változás volt számunkra, az egész családnak. Mindannyian egy kis házban éltünk, de jól megvoltunk. Azt hiszem, ez a szüleim érdeme. Gyermekekként soha nem akartunk semmit, még a nehéz időkben sem. Az anyámnak és apámnak nehéz volt, de soha nem engedték, hogy ezt mi is érezzük."

"Azt hiszem, mindig vissza fogok térni ezekhez az emlékekhez, amikor úgy érzem, hogy a dolgok nem mennek jól. Mindig lesznek rosszabb emberek, mint te. Mindent egészben, széles perspektívában kell látnod. Azt hiszem a sportban időnként az emberek egy kicsit elfeledkeznek erről. Engem ez mindig megragadott. "

Ha Shola Ameobi álma az volt, hogy a Newcastle-ben futballozzon, akkor még a legnagyobb ambíciói sem tudták volna felülmúlni a valóságot. 2000-ben debütált a Chelsea ellen, és 2014 májusáig a klub játékosa volt. Ameobi a Newcastle harmadik legtöbb Premier League meccsen szereplő játékosa, és a harmadik legjobb góllövője is. A Tyne partján még mindig a "The Mackem Slayer" becenévvel illetik, a Sunderland elleni gól rekordja miatt, és a Notts County-nál is jelentették, hogy tavaly Newcastle-szurkolókat látak a klub a hazai mérkőzésein.

Ez a népszerűség nem kizárólag az Ameobi newcastle-i statisztáinak köszönhető, sőt, közel sem erről van szó. Shola csak egy szezonban szerzett két számjegyű gólt a Premier League-ben, és soha nem volt egy idényben több mint 25 bajnoki mérkőzésen kezdő a karrierje alatt. Igen, ez egy kicsit bezavar az összképbe. Viszont egyetlen játékos sem dolgozott keményebben, és senki nem harcolt tovább a Newcastle United első csapatába kerülésért és a klub sikeréért, mint ő. Nem volt játékos, aki nála édesebbnek érezte a győzelem ízét, és rosszabbul viselte volna vereséget. Ezek a kultikus hős összetevői a St James 'Parkban, és most a Meadow Lane-en, a recept ami az érzelmekkel felülírja a statisztikákat.

"Őrület, tényleg az", mondja Ameobi a Newcastle szurkolókkal való kapcsolatáról. "Számomra mindent ez jelentett, a városomban csapatában játszani. Szurkoló vagyok, mint ők, sőt több annál. Megkaptam a lehetőséget Newcastle-ben. Keményen kellett dolgoznom mindenért, és soha nem volt könnyű. Voltak csúcspontok és mélypontok, de ezek voltak azok, amik felépítették a karakteremet."

Ameobi mindig is „melós” volt, és ez nem egy kétértelmű bók. Rendszeresen küzdenie kellett, hogy elfogadják, és legtöbbször meg is győzte a kétkedőket a klubjaiban, beleértve a Notts Countyt is, de persze néha elbukta a feladatot. Kevin Nolan manager lelkendezik a csatár elkötelezettségétől és példaként állítja a County fiatalabb játékosai elé etikai szempontból és a személyisége miatt is. Egyszerűen nincs jobb példakép, akit követni lehetne.

Két tényező számít igazán, a sportolói és a személyes. Ameobi 2006-ban, 25 éves korában kénytelen volt csípőműtéten átesni, ami véget is vethetett volna karrierjének. Ettől a pillanattól kezdve új szemszögből látta a pályafutását.

"Ez határozottan döntő pillanat volt, nemcsak karrieremben, hanem életemben is" - mondja. "Olyan pillanat volt, amikor úgy gondolod, hogy mindent elveszíthetsz. Rájössz, hogy bár a legtöbbet kell kihozni a dolgokból, de élvezni is kell az életet, és ez az, amit magamnak mondogatok nap mint nap. Minden nap mosolygok, akkor is, ha a dolgok nem mindig mennek a terv szerint. Úgy gondolom, hogy Isten adott nekem egy második esélyt arra, hogy azt tegyem, amit szeretnek. "

Az utolsó mondat utal arra a másik fontos dologra, ami Ameobi-t alakította: a hit. Elkötelezett keresztény, aki erkölcsi szabályokat állít fel magával szemben, arra vonatkozóan, hogy hogyan kell másokkal bánni. Az apja, Dr. John Ameobi, a newcastle-i Apostoli Egyház lelkipásztora volt a város Spital Tongues területén, egészen a 2015-ben bekövetkezett nyugdíjazásig. Vajon Ameobi úgy érzi, hogy ettől elkülönül a többi labdarúgótól?

"Remélem nem" - nevet. "Meglátásom szerint a hitem ad nekem a teret, hogy kimenjek a pályára és jobb legyek, és ugyanígy jobbak legyenek a körülöttem lévő emberek is, akár csak egy-két százalékkal is. Ez az én mantrám. Remélhetőleg ezáltal tudok segíteni az embereknek, nem csak a pályán, hanem a személyen a mindennapi életében. Nagy felelősséget látok ebben, és rendkívül komolyan is veszem. Biztos akarok lenni benne, hogy a legjobb példával járok és a legjobb tanácsokkal adom át a következő generációnak. Ezt jelenti a hitem nekem."

Nyilvánvaló, hogy az Ameobi lenyűgözte a Notts County-t és a Kevin Nolant is. Hosszan beszél arról, hogy az együtt töltött Newcastle-i időkben is tudta, hogy Nolanből manager lesz, és úgy gondolja, hogy sikeres lesz a kispadon. Ameobi szerint Nolan mentalitása az ami másoktól megkülönbözteti, és emiatt igazán jelen van munka közben, erős az aurája.

Persze amikor az Ameobival beszélünk, nyilvánvalóvá válik, hogy ő is rendelkezik ugyanezekkel a tulajdonságokkal, habárbár nagyon eltérő módon képviselteti magát. Már befejezte az UEFA "A" licence edzőképzést és segített a Newcastle United akadémián, ahol megengedték neki, hogy eddzen, azaz formában tartsa magát amíg nincs csapata. Ameobi úgy tervezi, hogy sikeres lesz játékosként a 2017/18-as szezonban, de egy edzői szerep az „otthonában” változtathatna ezen? Egyáltalán, szeretne egyszer a Newcastle menedzsere lenni?

"Ez olyasvalami, amit még próbálok kitalálni" - mondja. "Még úgy is ezt mondom, hogy amikor Newcastle-ben játszottam, többször lejártam és segítettem a gyerekeknek, szóval ez nagy szenvedély van bennem, hogy megpróbáljak továbbadni valamit a fiatal generációnak. Egyike az én vesszőparipáimnak, hogy nem volt elég játékosa a klubnak, akik az akadémiáról érkeztek volna. Úgy érzem, hogy ha valahogyan tudok segíteni, akkor valamit vissza kell hogy adjak a közösségnek, a városnak."

"Egy újabb sikeres szezonra összpontosítok a Notts County-val, de soha nem fogok semmire sem azonnal nemet mondani. Ha sokáig fociztál, és sokáig benne voltál a játékban, a következő lépcső, és a legegyszerűbb átmenet az, hogy végigmenj ezen az úton. De csak akkor, ha ez egy olyan út, amely mindent megad. Minden rajtad múlik, ezért komolyan kell gondolnod, mert ezzel minden mást elengedsz."

Ameobi inkább a jelenre koncentrál, mintsem a jövőre, de nem is feltételezzük róla, hogy másképp tesz. Azóta, hogy 5 évesen alkalmazkodni kényszerült egy új élet, másik arcához, Shola soha semmit tekint garantáltnak, magától értetődőnek. Teljesen a Notts County-val foglalkozik, mert ő csak így tudja csinálni. Könnyű belátni, hogy a "kultusz hős" címke hogyan ragadt rá.

Mégis, amikor Newcastle-ről beszélünk Ameobi egy kicsit elérzékenyül. Ez nem honvágy, és természetesen nem valamiféle boldogtalanság ez a Nottingham-i életében, éppen ellenkezőleg. Azért van, mert eszébe jut, hogy mennyire alakította észak-keleti a személyiségét. Ami egykor távoli hely volt, messze volt az első otthonától, mostanra teljesen elfogadta őt fiaként.

"Ez a város és a klub alakította ki, mutatta meg, hogy ki vagyok" - mondja Ameobi. "A nehéz idők és a jó időszakok Newcastleben és a Newcastle Unitedben, úgy látom ezeket mint egy-egy darabot belőlem. Nem kérhettem volna jobb várost, ahol a családom letelepedhetett, jobb klubot, aminek a része lehettem, vagy jobb szurkolókat. Hogy tegyem, amit eddig is tettem, ahhoz kell valami, amivel még mindig tűzben tartom magam minden nap. Nekem a kapcsolat az, amit a rajongókkal és a várossal felépítettem ... nos igen, ez az otthonom, és mindig is az lesz. "

Az eredeti cikk az Independent honlapján IDE KATTINTVA olvasható.

Hajrá Shola!

Hajrá Newcastle!

Mark29