A tegnapi hírek hallatán nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Komolyan mondom, nem is érdekelt, hogy igaz-e a goal.com oldalán olvasható cikk, mert maga a jelenség sajnos nagyon is hihető. Azt olvastam valahol, hogy egy hazugságot úgy lehet a legkönnyebben elhitetni, hogy ha a nagy része igaz. Egyből ez a mondás jutott eszembe. Na, de miről is van szó? Tegnapi, franciaországi hírek szerint Alexandre Lacazette-ért a Newcastle United tett egy 18.5 millió fontos ajánlatot, amit az Olympique Lyon csípőből visszautasított. Később a Newcastle részéről lenyilatkozták, hogy semmilyen megkeresés nem ment, nem is értik ezt a történetet. Ehhez képest ma hajnalban, a fenti cikkben arról írnak, hogy a Newcastle előállt egy második, immár 22 millió fontos ajánlattal. A franciák ezt már el is fogadták volna, viszont Lacazette kijelentette, hogy nem akar a Tyne partjára költözni.

Hogy mi igaz ebből a történetből, az nem is lényeges, mert ha nagyrészt kamu, a jelenleg Newcastleben fennálló állapotok alapján ez akkor is egy hihető, kerek sztori.

Ami pedig hihető, azt el is hisszük, főleg az elmúlt nyár, ősz eseményei alapján. A Lacazette eset ugyanis beleillik a klubnál közelmúltban látott átigazolási profilba. Egy fiatal, drága (newcastle-i szempontból legalább is), Premier League tapasztalat nélküli focista. Csak az elmúlt nyáron három ilyen érkezett Georginio Wijnaldum, Alexandar Mitrovic és Florian Thauvin személyében. Őket azzal sikerült rábeszélni a szerződésre, hogy elmondták: új és sikeres csapatot épít az új edző, és ehhez teljes mértékben adottak a feltételek. Kupagyőzelem, nemzetközi kupaindulás, és a bajnokságban minimum a legjobb nyolc közé kerülés a cél. Egy évvel korábban egyébként hasonló jövőképet tártak Daryl Janmaat, Siem De Jong és Remy Cabella elé is. Akkor majdnem kiesés lett a vége, jelenleg pedig rosszabbul állunk, mint tavaly ilyenkor.

Lacazette állítólagos döntésével eljött egy olyan pont (állapot), ami nagyon szomorú és nagyon dühítő. Lejárt a kiszemeltek vakításának ideje. Mostantól ugyanis az első vonalas játékosokat el lehet felejteni, mert a klub neve, vagy múltja nem homályosítja el többé az elmúlt évek/évtized eredménytelenségét. A nagyokkal és a mögöttük loholó Pool-Spurs-Everton trióval eddig sem lehetett versenyezni az átigazolási paicon, de mostantól azt is kijelenthetjük, hogy inkább igazolnak a Stoke-ba vagy a Crystal Palace-ba a kiszemeltjeink, mint Newcastle-be.

Azt már láthattuk a közelmúltban, hogy sokan csak a véső cél felé vezető út egyik állomásának tekintették a klubot. Ba, Cabaye, Debuchy, vagy Remy szeme előtt is főleg a BL szereplés lebegett. A Newcastle szurkolók számára ezzel csak az a gond, hogy nem feltétlenül a klubbal akartak eljutni a legrangosabb kupába. Inkább csak úgy akartak játszani, hogy elvigye őket egy BL induló csapat. Arra ugyanis tökéletes a klub. Egy középcsapat, akik minden évben játszanak annyi emlékezetes meccset, hogy felfigyeljenek a kiemelkedő játékosaikra. Ráadásul az átigazolási politika is kedvező ezeknek a játékosnak, hiszen pontosan tudják, hogy egy nagy klub, jó ajánlatára nem mond nemet Mike Ashley.

Lacazette története talán annyiból más, hogy ő eleve nem akarja „befektetni”, azaz szerinte elpazarolni azt az egy, másfél évet sem, amit egy PL középcsapatban történő szereplés jelentene, hanem egyből BL indulóhoz menne. Nyáron pletykálták, hogy a Spurs-t és Pool-t is elhajtották. Igaz akkor a Lyon biztos BL résztvevő volt. Ez tehát eltérés, de az alaphelyzet nagyon is passzol a körülményekhez, és előrevetíti a közeljövőt. Hiszen hogyan lehet ezek után abban reménykedni, hogy a Newcastle meg tud szerezni olyan kiszemelteket, mint Joel Matip (Schalke), vagy Bas Dost (Wolfsburg)? Sehogy. Annak ellenére, hogy ha tényleg 22 milliót ajánlottak Lacazette-ért, akkor az is valószínű, hogy a fizetésével sem fukarkodtak.

Nagy pénzért nem sikerült elcsábítani egy „türelmetlen” sztárt, a pesszimista jövőkép pedig az, hogy hamarosan nem fog sikerülni kisebb pénzekért leigazolni a pár évvel fiatalabb, kevésbé eredményes játékosokat sem.

Steve McClaren szerint a háttérben nagyon komolyan dolgoznak azon, hogy megerősítsék a keretet. Ezt nyáron is elmondta, és - bár az eredményeken nem látszik - tényleg így volt. Higgyünk neki most is. Már csak az kellene, hogy olyan játékosok megszerzésén dolgozzanak, akik büszkén viselik a Newcastle mezt, és hosszabb távon a klub sikereiért hajtanak. Ilyen mentalitás kell, mert ez hiányzik legjobban az öltözőből.

Maratoni posztokon keresztül lehetne azt boncolgatni, hogy miért van ez? A Mike Ashley féle irányítás juttatta ide a klubot, és hiába költött el nyáron több mint 50 millió fontot a tulajdonos, még nem látszik az eredmény. Hiába játszik jobban a csapat, mint Alan Pardew (pláne mint John Carver) alatt, nem jön ki a lépés, és így nem jönnek a pontok. Mintha a saját maguk által bevonzott balszerencse nem akarna eltűnni.  

Három és fél hét van még az igazolásokra, tizennyolc forduló pedig a bennmaradás kiharcolására. Egyik sem lesz egyszerű.

Hajrá Newcastle!

Mark29