Jól sikerült a januári átigazolási időszak lezárása. Több angol válogatott szintű, vagy volt angol válogatott játékost is sikerült leigazolnunk. A szakértők szerint a mi átigazolási tevékenységünk volt a legjobb januárban. Ennek ellenére maradnak bennünk kétségek, hogy biztosan jól és jókat igazoltunk-e. Egyik régi hiányposztunk a nyári erősítések ellenére is hiányos maradt, ez a védelem. Bármelyik posztját lehetne mondani, hiszen Coloccini messze legjobbja alatt teljesít, Lascelles nem mondható egyelőre jó igazolásnak, így egyedül Mbemba az, aki erősítésnek számít, viszont ő hozza most a régi Coloccinit, tehát szinte ugyanott vagyunk, mint régen. Nyilván kicsivel jobb helyzetben vagyunk, mert  a mostani Coloccinit nem lehet egy lapon emlegetni Williamsonnal. Tehát valamelyest erősödtünk.

A hétvégén is elég érdekes védelmi négyest láthattunk a pályán, hiszen a sokat robotoló, de túl sok hasznot nem hajtó Janmaat mellett a csapatkapitányunk Coloccini volt személye nem volt meglepő. Steven Taylor segítette Coloccini munkáját a belső védelmi pozícióban, illetve Rolando Aarons szerepelt balhátvédként. Nekem egyikőjük játékával sem volt különösebb problémám, de azért az érződött, hogy Taylor és Coloccini elszoktak egymástól. Idővel viszont Stevenből nagyszerű kiegészítő ember lehet.

A középpálya közepén Tioté és Shelvey játszott, akik különösebb hibák nélkül hozták le a meccset, és nagyszerűen egészítették ki egymást. Mind a két játékos ütközött, küzdött harcolt és időnként Tioté is adott jó előre passzokat, de Jonjo játéka magasan kiemelkedett az egész mezőnyből. A középpálya jobb oldalán Sissoko, a bal oldalán Townsend játszott. Wijnaldum pedig mindenhol feltűnt, ahol szükség lehetett volna rá. Nagyon jól játszott össze Townsenddel, megtalálták az elejétől kedve a közös nyelvet. Érezték egymást, segítették egymás játékát a helyezkedésükkel. Biztató volt nézni a kettejük fociját. A sokat és sokszor jogosan kritizált Sissoko most meglepő vehemenciával vetette bele magát a játékba, és nagyon sok jó passzal, valamint néhány kimagasló megoldással vétette magát észre, a második félidőben majdnem góllá érett igyekezete.

Ki kell emelni Tioté nagyszerű formáját, aki a Kínába igazolásáról szóló hírek óta kicserélődött. Újra nagy kedvvel játszik, blokkol, szerel, passzol és lő. Igen lő…. nem is akárhogyan, hiszen a gólt közvetlenül megelőző események végén 25 méterről úgy tekerte el a labdát, hogy az a hálóba vágódott. Igaz a gólt nem adták meg, mert Mitrovics majd 5-6 méteres lesen állt, és elég komolyan takarta a kapus előtti területet. Mitrovics a mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy ez biztosan valami új szabály lehet, mert ő ilyenről még nem hallott, hogy nem ér labdába mégis lest ítéltek ilyen helyzetben. Lehet, hogy még nem látott annyi foci meccset mint én (hiszen még fiatal a lelkem), de azért a kapust zavaró tevékenységeket leshelyzetben rendszeresen befújják. Jogosan nem adták meg Tioté hatalmas gólját.

Tioté nagyszerű találata után viszont egy bedobást követően Mitrovicsot szerelték, de a labdát nem tudták felszabadítani, ami Jonjohoz került, és az éppen üresbe bukdácsoló, senki által nem kísért Mitrovicsnek olyan labdát varázsolt, amihez a szerb támadónak csak egy picit kellett hozzáérnie, és máris lőhette el a 16-os vonaláig kiszaladó kapus mellett a labdát.

Mitrovicsban végig benne volt a gól, de ha ilyen gyakorisággal jön csak ki belőle, mint eddig, akkor azért szívesen megnézném, hogy mit alkot Doumbia a pályán, mivel Mitrovicsnak az első félidő elején is volt már egy ziccere, aminél egy szöglet utáni kavarodásból 3 méterről sikerült belelőni a zavarásból visszavetődő kapusba. Voltak fejesei, lövései, küzdései, de sajnos messze elmarad a jó teljesítmény. Nyilván most örülünk, mert 1-0-ra győztünk, de másfél félidőt végig támadtunk és így nézve egy gyenge lábakon álló West Brom védelem ellen csak egy gólt szerezni, azért nem egy óriási megsüvegelendő teljesítmény.

Természetesen a legfontosabb a győzelem, valamint az, hogy Aarons és Taylor sem tűnt ki negatívan a csapatból, a középpályánk pedig összeszedettnek, fegyelmezettnek és előre hátra megfelelően működőnek hatott. Townsendben nagy potenciál van, Jonjo pedig meccsről-meccsre bizonyítja, hogy megérte a pénzét.

Sajnos nekem óriási csalódás még mindig, és szinte folyamatosan Janmaat játéka, aki több kontrát védekezett ki az ellenfél kapuja előtt (értsd elrontott átadásai miatt nem tudtunk gólt lőni), mint amennyit a saját kapunk előtt. Beadásai haloványak, esetlegesek. Alapvonalról betett labdái pontatlanok, megoldásai elhamarkodottak.

Meglepő módon végre jól sikerült az átigazolási időszak, amit jól jeleznek az új igazolások nagyszerű teljesítményei, és a csapat eredményei is. Pardew pedig joggal viccelődhet azzal, hogy nézzék meg a csekkeken lévő aláírások valódiságát, mert ő személy szerint nem hiszi el, hogy Mike Ashley valóban önszántából költött a csapatra ennyit. Számára nem nagyon volt hajlandó ennyit költeni, vagy olyan játékosokat hozni, akikkel Pardew erősíthette volna a csapatát.

Összességében nagyon jó mérkőzést láthattunk, és magabiztos győzelmet arattunk, bár góllövésben még mindig impotensek vagyunk, de legalább már mi veszélyeztettünk többet, és látszott, hogy Cabaye után új karmester érkezett, akinek van érzéke a pálcához (nem egy Colback).

Hétvégén kikerültünk a kieső helyekről, és nagyon bízom benne, hogy szépen lassan elkezdjük felpakolni a táblára a pontokat, és megnyugtató távolságra kerülhetünk a kieső zónától.

Howay The Lads

Ruzsinho da Costa