Amikor augusztus 27-én, egy viszonylag sima mérkőzésen - Jamaal Lascelles fejesével, és Jonjo Shelvey szabadrúgás góljával - 2:0-ra sikerült legyőzni a Brighton & Hove Albion csapatát, kevesen gondoltuk, hogy ennek a meccsnek a visszavágója lesz majd a bajnokság egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó összecsapása. Mégis így alakult, ezért ma este 20:45-kor - a Sky Sports által élőben közvetített mérkőzésen - igazi vérre menő harc várható, a bajnoki cím két legnagyobb esélyese között. Hajtás után a részletek.

Hogy miért is alakult így, arról igazából nem az érintetteket kellene megkérdezni. A Newcastle hozza azt, amit az egész futballtársadalom elvár tőlük. A hét évvel ezelőtti Championsip idény statisztikáit döntögetve menetelnek előre, egy-egy kellemetlen eredménnyel tarkítva a szereplést. A Brighton pedig tulajdonképpen a 2011/2012-es szezon óta - amióta felkerültek a harmadosztályból - üde színfoltja a Champo küzdelmeinek. A rájátszás már több alkalommal is összejött nekik, és a déli város szurkolói mellett az angol futball szakma is évek óta várja, hogy a sirályok mikor próbálnak szerencsét a Premier Leagueben. Az persze hatalmas pech, hogy pontosan abban az évben futnak páratlanul jó szezont, amikor a szárnyait bontogató Huddersfield mellett szembe kell nézniük egy igazi nagyvaddal, a Newcaste Uniteddel is.

Ettől függetlenül a szezon elején ki gondolt erre? Mármint, hogy ez a meccs ilyen nagy rangadónak számít majd? Végül is volt egy - az első és a másodosztály között ingázó - Norwich City és egy - a PL-ből még soha ki nem eső - Aston Villa is a mezőnyben. A sunderland szurkolókon kívül a Newcastle-t majdnem mindenki visszavárta a Premier Leaguebe. A másik két kiadó helyre pedig szinte biztos, hogy egy közvélemény kutatásban odakerült volna legalább egy a Norwich City - Aston Villa duóból. Mert a kanárik profik az ingázásban, a Villa pedig nagy klub, új befektetővel, egy rakás igazolásokra elköltött pénzzel. Ehhez képest most úgy állunk, hogy a Norwichnak nagyon kell kapaszkodni, hogy egyáltalán a playoff meglegyen, a Villa pedig a visszajutásra esélytelenül, a középmezőny alján tanyázik.   

A Brighton, a Huddersfield, a Reading, a Leeds és a Sheffield ezalatt szorongatják a Newcastle tökeit. Nem lehet szebben megfogalmazni, erről van szó. Ezek a csapatok is kerülnek persze hullámvölgyekbe, de igazán nem pukkadnak ki. Legalább is a Brighton nagyon jól bírja. Viszont az előző mondatokkal magyarázható a leginkább, hogy miért is felesleges a "legfontosabb" meccsnek, vagy "bajnoki döntőnek" hívni a ma esti összecsapást. A felsorolt kulubok közül ugyanis a Sheffield Wednesday kivételével még mindegyik csapattal játszik a tavasz során a Newcastle, sőt a Huddersfield-Reading párossal bő egy héten belül. Így aztán mit sem érne ma este egy győzelem, a másik két meccs elvesztése esetén. Viszont a dolog fordítva is igaz. Egy vereség sem tragédia, ha utána a másik két találkozó behúzásával bőven meg lehet erősíteni az automatikus feljutást érő második helyezést. Nyilván a cél az, hogy a Newcastle bajnokként térjen vissza a Premier Leaguebe, de egy betonbiztos ezüstérem esetén sem szabad szomorkodni.

Az idei Championship (is) izgalmas. Talán egy kicsit túlzottan is az. Látszólag mindenki azon van, hogy ez így is maradjon. Hogy a vetélytársak, abban nincs is semmi meglepő. Viszont kicsit gonosz módon mondhatnánk, hogy mi magunk is. Például Darlow, amikor utolsó emberként luftot rúg. Vagy Dummett, aki elfejeli a kirohanó kapusa mellett a labdát. Vagy a támadóink, akik az meccsenként akár 5-6 komolyabb lehetőséget is képesek elpuskázni. Ez a realitás, a tények, viszont Newcastle szurkolókként adjunk egy kicsit az összeesküvés elméleteknek is.

Miként akarja a gonosz FA meccsben tartani a klubokat a Newcastle kárára? Azt már több alkalommal is megemlítettük, hogy amíg a Newcastle a szezon során összesen kettő tizenegyest kapott, addig a Brightonnak több mint tíz büntetőt ítéltek meg. Mitrovicot nem hogy lehet, szinte kötelező leütközni, és Ayozéba is kb. bármekkorát bele lehet rúgni, úgyis "csak szimulál a kis spanyol". Támadásban ez alap, de a védekezésünkkel kapcsolatos bírói felfogásban is vannak érdekességek. A legkirívóbb eset a Nottingham Forest elleni idegenbeli mérkőzés volt, ahol két jogtalan tizenegyest adott a "játékvezető", és mindkét esetben ki is állította a vétkesnek tartott Newcastle játékost.

A szezonbeli, minimum érdekesnek mondható tevékenységét pedig azzal koronázta meg az FA, hogy sikerült Robert Medley-t delegálnia a Brighton elleni összecsapásra bírónak. A jó öreg Bobby az előző szezonban három meccset vezetett nekünk, melyeken egy pontot szereztünk. Azt az egyet, az Aston Villa elleni 0:0-ás találkozón, amivel akkor gyakorlatilag szertefoszlott a reményünk a bennmaradásra. A két bukta közül az egyik a Villa meccset nem sokkal megelőzően volt egy Southampton elleni 1:3, a St. Mary's stadionban. Mindkét mérkőzésre tehát a bajnoki hajrában került sor. Hogyan fordulhatott elő, hogy egy bíró tavasz közepéig egyetlen meccset dirigáljon egy csapatnak? Egyszerű. Ősszel ő vezette a Wear-Tyne derbit, ráadásul nagyon rosszul. az első félidő végén Georginio Wijnaldum lerántásáért nem ítélt meg egy büntetőt, majd az ellentámadásból adott egy véleményes tizenegyest a Sunderlandnek úgy, hogy még Coloccinit is kiállította. A 3:0-ra elveszített meccs után a szövetség is érezte, hogy ez nagyon tré dolog volt, ezért tavaszig nem is engedte a Medley-t a Newcastle közelébe. Ő lesz tehát a bíró a Brighton elleni mérkőzésen. Végezetül még annyit érdemes leírni róla, hogy Huddersfield drukker, aminek tudatában egyszerűen nem létezik, hogy "jól" vezesse a meccset. Valamelyik tábor mindenképpen meg fogja találni. Döntetlen esetén lehet, hogy mindkettő.

A lényeg, hogy az FA kupa érdekeltsége miatt a Wolves elleni meccsre halasztást kapó Huddersfield kíváncsian várja a ma esti összecsapást. Öt pontra a Newcastle és hat pontra a Brighton mögött nyilván a mi vereségünk lenne nekik a legjobb, hiszen hétvégén Huddersfield - Newcastle. Egy győzelem esetén - plusz a bepótolt bajnoki megnyerésével - akár a második helyen is találhatják magukat. Egy döntetlen sem rossz, mert akkor mindkettő nyakába tud még lihegni. Brighton vereség? Talán attól kipukkad a lufi, véget ér a tündérmese, és lehet, hogy pont őket lesz esély megelőzni.

A találgatások után nézzük megint a tényeket. Rafa Benítez eddig 50 mérkőzésen ült a csapat kispadján. A mérlege 29 győzelem, 10 döntetlen, 11 vereség, 95:45-ös gólarány. A harmincadik győzelemre hajt a pincér, és ha csak a történelmet nézzük, akkor nem esélytelen a dolog. Igaz, hogy Brightonban utoljára az 1989/1990-es idényben tudtunk nyerni, de azt is figyelembe kell venni, hogy azóta összesen négy mérkőzést (egy döntetlen, három vereség) játszottunk velük idegenben. Az összmérleg viszont nagyon is kiegyensúlyozott. Az eddig 19 egymás elleni tétmeccs statisztikája 8 győzelem, 3 döntetlen, 8 vereség, 29:20-as gólaránnyal. Viszont ha a - Newcastle által az utóbbi években nem túl komolyan vett - kupameccseket kivesszük, akkor  13 mérkőzésen 7 győzelem, 2 döntetlen, 4 vereség a mérleg, 25:13-as gólaránnyal. Az idegenbeli bajnokikon pedig ez a számsor 6 meccsen 3-1-2 és 12:8. (forrás: www.nufc.com)

Végül a lehetséges kezdő. Dwight Gayle és Isaac Hayden egészen biztos, hogy nem játszhat. Vurnon Anita elvileg a padra odaférhet, ahogyan Mbemba kapcsán sem tudjuk pontosan, hogy mi a helyzet. Amennyiben a kongói játékra kész, én biztosan bevetném. Vagy úgy, ahogyan a fenti képen, vagy Clarkkal megcserélve (az ír védő is játszott már szélsőt), ugyanis sajnos kétségeim vannak affelől, hogy Paul Dummett tudja majd tartani a hazaiak legjobbját, Anthony Knockaertet. Eleve az egész védelemnek komoly feladat lesz lebírkózni Glenn Murray-t, a minden hájjal megkent veterán csatárt. Pedig olyanunk nekünk is van, Daryl Murphy személyében, akit én be is tennék, csak nem Mitrovic helyére, hanem sokkal inkább a fiatal szerb csatár mellé. Ha valami beüt, még akkor is ott a padon az igen harmatos Ayozé, és az akár csatárként is bevethető Gouffran. Mert hogy Gouffyra sem a széleken számítanék, ott inkább Ritchie és Atsu szerepelne. Középen pedig a kihagyhatatlan Jonjo Shelvey, és az idén főleg támadó, de azért védekezni is tudó Momo Diamé. Jaj, és majdnem elfelejtettem, a kapuban Rob Elliott.

Nyilván Benítez ekkorát nem fog változtatni sem a felálláson, sem a kezdőn, és marad a jól(?) bevállt 4-2-3-1 a Darlow - Dummett, Clark, Lascelles, Yedlin - Colback, Shelvey - Gouffran, Diame/Ayozé, Ritchie - Mitrovic/Murphy kezdő.

Kedvcsinálónak az ősz meccs rövifd összefoglalójával búcsúzunk:

Azt nem ígérem, hogy most következő három rangadó mindegyikéhez hasonló terjedelmű beharangozó készül, de hát mégis csak ez a meccs a bajnoki döntő! Ja, nem. Hiszen pont most vezettem le, hogy miért nem az. Viszont fontos meccs, amit jó lenne megnyerni.

Hajrá Newcastle!

Mark29