Ennek a posztnak semmi köze nem lesz a Newcastlehez. Semmi köze nem lesz Angliához. Sőt, semmi köze nem lesz a focihoz sem. Mégis valószínűleg egy kicsit mindannyiunkat érint. Mert a tegnapi, szomorú esemény mindenkire, bárkre hatással lehet, aki a 80-as, 90-es, vagy akár a 2000-es években volt gyerek, tinédzser, vagy felnőtt. A "NEMcastle" rovatban ezúttal gyermekkorom egyik, ha nem a legnagyobb bálványától, Carlo Pedersolitól, azaz Bud Spencertől búcsúzom.

A szigorú tekintetű, de mégis kedvességet sugárzó óriás kalandos életéről korábban is rengeteg sztori keringett az interneten, most pedig sajnos van apropó, hogy még többet elevenítsenek fel a sajtó orgánumok. Nem nehéz persze már-már filmbe illő történetekre találni az életével kapcsolatban, hiszen a két(részes), klasszikus értelemben vett önéletrajzi könyve mellett további két anekdota gyűjteményét is kiadták már. Igaz az utolsó, 2016-ban megjelent könyv magyarul még nem kapható. Ezekben a kiadványokban a gyermekkorától kezdve, a sportkarrierjén, és a filmsikereken át, a békés nyugdíjasévekig mindent leír. Mi az, hogy leír? Elmesél, és mindezt annyira magával ragadóan teszi, hogy közben egy kicsit mindannyian újra gyerekek leszünk, akik hallgatják a nagypapájuk vidám és kevésbé vidám, de mindig érdekes és tanulságos történeteit.

Él ebben az országban ugyanis legalább három generáció, akiknek Bud Spencer "bejutott" a szívébe, és örökre ott is marad.