Így van, ezt a hulladék, közhelyes mondatot tudja mondani vezetőedzőnk, egy megalázó, megsemmisítő vereség után. Na de Steve McClarenről majd egy kicsit később. A Chelsea elleni 1-5 megint rávilágított pár olyan problémára, amit a Newcastle vezetőségén kívül mindenki lát. A szakértők és a szurkolók is, legyenek geordie gyári munkások, vagy olyan ex-játékosok, akik részei a klub történelmének.
A lényeg azonban az, hogy gyökeresen nem változik semmi. Egy-egy égés után jön a mea culpa, meg a fogadkozás, majd egy kiszenvedett győzelem, és mi megint elhisszük, hogy jobb lesz. Aztán mégsem. Hétvégén viszont már eljutottam arra pontra, hogy Rob Elliott-on kívül senkit nem sajnáltam a bandából. Szerencsétlen srác ebben a szezonban nem egyszer sérülten állt oda védeni, és talán egyedül a karácsonyi, Everton elleni meccs ment el a rossz öklözése miatt. Viszont a védései meg hozták a pontokat rendesen. Most semmit nem tehetett. Ilyen négyessel maga előtt is bemutatott két bravúros védést.
Utolsó kommentek