Az idei szezon egyik legközvetlenebb interjúja következik. Mike Ashley mesél a Sky Sportsnak a 10 éve tartó hullámvasútazásról, amit a Newcastle United tulajdonosaként élt át. Az eredeti szöveg IDE KATTINTVA olvasható. Az 52 éves üzletember nyíltan beszélt a klub megszerzéséről, a szurkolóktól érkező kemény kritikákról, a dolgokról, amiket megbánt, és a klub jövőjével kapcsolatos reményeiről.

Sky Sports: Elsőként azt kérdezném, hogy mikor kezdett Mike Ashley a futball iránt érdeklődni? Mi volt az első futball élménye? 

Mike Ashley: Az iskola, ahová jártam, egyetlen dologról volt híres... Oda járt Peter Osgood. Talán ez a legkorábbi emlékem a futball fontosságáról.

Sky: Miközben felnőtt, gondolt arra valaha is, hogy lesz egy futball klubja? 

MA: Nem, soha. Nem nőttem fel. És soha nem jutott eszembe.

Sky: Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra, amikor eldöntötte, hogy megvásárolja a Newcastle Unitedet?

MA: Fura helyzet volt. Abban az időben éppen Barbadoson voltam, és meg kell hogy mondjam, meglehetősen jó életem volt. Egyszer egy kollégám azt mondta: "Nem fogod elhinni, de azt hiszem a Newcastle United megszerezhető." Mondtam neki, hogy: "Ne legyél hülye! Persze, hogy nem eladó, már évek óta csak pletykálnak erről. Valójában nem akarják eladni. A klub egy nyilvános vállalat" stb., stb. Délután aztán megint visszajött és azt mondta: "Mondom neked, hogy a Newcastle United megszerezhető!" Szóval akkor azt mondtam: "Nos, ha ez a helyzet, akkor megeresztek pár hívást, lássuk, hogy igaz-e." Innentől az üzlet nagyon gyorsan ment. Letétbe helyeztem a pénz, és beszéltem Sir John Hallal. A többi történelem.

Sky: Mi volt az első gondolata arról, hogy mit kell tenni, amikor vásárolt egy futball klubot?

MA: Azt hiszem mindig arra törekszik az ember, hogy amivel foglalkozik, az valami több legyen annál, mint ami azelőtt volt. Szóval azt gondoljuk, hogy hozzá tudjuk tenni azt a kis különbséget. Az én konkrét esetemben arról volt szó, hogy más időkeretben gondolkodtam. Talán ha nem szombatról szombatra élünk, talán ha van egy három éves tervünk, egy öt éves tervünk, egy hét éves tervünk, fel tudunk építeni valamit a Newcastle Unitednél. Emlékezzen rá, hogy ebben az időszakban nem az volt a tulajdonos a Manchester City-nél, aki most, és tíz év múltán visszatekintve azt gondolom, hogy a Newcastle könnyen lehetett volna a negyedik klub az angol labdarúgásban. Könnyedén, abban az időszakban legalább is ezt hittem.

Sky: Nagyon keveset lehetett tudni Önről, amikor megvásárolta a klubot. Hogyan érintette, amikor a Newcastle miatt közszemlére került mind az Ön, mint a családja magánélete?

MA: Amint nyilvánosságra került tudtam, hogy a média figyelmének a középpontjába kerülök, már csak a Sports Direct miatt is. Viszont azt elmondhatom, hogy az a korai időszak volt a legjobb. A legjobb móka, amit egy felnőtt férfi csak átélhet. A tömeg, az őrület, mint egy álom. Fel sem lehet fogni igazán.

Sky: Kezdetben igazán magával ragadta a newcastleiek támogatása: busszal utazott a meccsekre, ott szurkolt mezben a tömegben. Mennyire élvezte ezt? Jobb volt, mint egy tárgyalóteremben ülni? 

MA: Teljesen másfajta élmény. Százszor, ezerszer szórakoztatóbb, mint a VIP szektorban. Nem lehet leírni. Nagyon-nagyon különleges élmény.

Sky: Mennyire volt elfogadó a newcastle-i közönség ebben az időszakban?

MA: Teljes mértékben. Nagyszerűek voltak. Persze akkor nem voltak nagyszerúek, ha 1:0-ás vesztésre álltunk. Viszont addig a pillanatig igen, mert biztosak voltak benne, hogy 3:0-ra nyerünk. 0:1-nél kicsit barátságtalanok lettek, és ilyenket mondtak: "Mit fogsz most csinálni? Ez így nem elég jó! Valamit tenned kellene!" De ez az egész csak az extázis. Az extrém örömtől az extrém fájdalomig. Ez a futball, ettől olyan izgalmas. 

Sky: Említette azt a szót, hogy fájdalom... Nyilvánvaló, hogy az elmúlt tíz évben volt, amikor más véleményen volt a szurkolókkal. Kétszer is el akarta adni a klubot, mert úgy érezte, hogy talán nem értékelik azt, amit csinál. Mire gondolt akkor? Személy szerint fájt Önnek, hogy el akarják űzni a klubtól?

MA: Nem arról van szó, hogy ne osztoztunk volna a klubbal kapcsolatos hiedelmekben, vagy hogy ne ugyanazt akartuk volna a klubnak. De azokban a pillanatokban a média és minden egyéb hatására úgy gondoltam, hogy csak negatívum a klubnak az, hogy én itt vagyok. Tehát a legjobb dolgot akkor teszem, ha félreállok. Ha a legjobbat teszem, azt ami szerintem a legjobb, de valójában ez nem elég, és ártok vele a klubnak, akkor a legtöbb, amit tehetek, hogy félreállok. Igazából megértem a szurkolókat. Ha szurkoló lennék, ideges lettem volna? Valószínűleg igen, méghozzá a legrosszabb fajtából. Elfogadhatatlan volt, ami a Newcastle-vel történt, de természetesen nem ez volt a célom. A tévedéseim, és amiket akkor tettem, semmilyen tekintetben nem hoztak nyereséget a számomra.

Sky: Milyen tanácsot adna a tíz évvel ezelőtti önmagának?

MA: Valószínűleg túl korán vágtam bele. Először is túl hamar elengedtem Sam Allardyce-t. Túlságosan szívesen álltam bele ebbe a döntésbe, hogy megmutassam, velem jön el a változás. Egy kicsit naív voltam azzal kapcsolatban, hogy hogyan működik egy futball klub. Azt hittem a futball sokkal szabályozottabb, mint amilyen valójában. Elképzelni sem tudtam, hogy olyanok, mint a Sky mekkora pénzeket fizetnek a labdarúgás kapcsán. Még mindig hihetetlennek tűnnek ezek az összegek. Én meg azt gondoltam, hogy a tegyük jobbá az akadémiát, az edzőpályát, a szurkolói termékek árait. A szurkolók új generációja pedig felépíti a klubot. Azt gondoltam, hogy így lehet hozzátenni a klubhoz, így tudok én elég pénzt és időt beletenni. De most..., hadd gondolkodjam az egész analógiájáról. Ha azt mondjuk, hogy akkoriban a futball egy bicikli volt, akkor most egy Forma 1-es versenyautó. Szóval nagyon más világ van, mint amikor megvettem a Newcastle-t.

Sky: Milyen érzései vannak azzal kapcsolatban, ahogyan Önt ábrázolták? Úgy gondolja, hogy igazuk volt, vagy tisztességtelennek tartja?

MA: A kritika egy vicces dolog, mert azt gondolom, hogy az élet bármely területén, ha lenni akarsz valaki, létre akarsz hozni valamit, te akarsz lenni a különbség, akkor komoly önkritikára van szükség. Ez az igazság. Azt gondolom, hogy a kritikák nagyrészére rászolgáltam, mert komoly kértésekben rosszul döntöttem. Még ha nem is szándékosan, de rosszul, ez tény, az idő beigazolta. Az emberek azt kérdezik tőlem, hogy mit csinálnék másképpen. Igazából annyit, hogy sokkal rövidebb távra terveznék. Nem próbálnék építeni valamit öt vagy tíz éves terv alapján, mert a körülmények teljesen megváltoztak. Ezért nem lesz semmi a közép és hosszú távú tervekből, mert túlságosan megváltozott minden, amióta itt vagyok.

Sky: A pénz, és a rövid távra történő tervezés mellett milyen szempontból volt még kihívás - nem is csak a Newcastle, hanem maga - a labdarúgás?

MA: Azt gondolom abból a szempontból volt kihívás, hogy ne veszítsem el a fejem hétfő reggelenként, amikor egy teljesen más üzleti világban találom magam, mint amihez szoktam. Ahol van ellenőrzés és egyensúly. A futballban ez egyáltalán nincs meg. Például van egy játékos, aki azt mondja, hogy eljön a klubhoz 15 millió fontért, és mi is szeretnénk megszerezni. Minden renben lesz, mert azt mondják, hogy ez a játékos állítólag imádja a klubot, és szívét lelkét kiteszi majd a pályán. Valójában viszont szó sincs erről, és sokkal többet ki lehetne hozni egy tartalék játékosból, például egy fiatal Andy Carroll-ból. Bennük sokkal több a szenvedély, helyet akarnak az első csapatban, és ők tényleg kihajtják a belüket a pályán. Szóval a labdarúgás egy nagyon-nagyon különös ipar. 

Sky: Milyne típusú tulajdonosnak írná le magát a kezdetekkor, a ciklus közepén és most, tíz év elteltével.

MA:  Kezdetben nagyon naív voltam. A közepén azt gondoltam, hogy még csak most kezdem megvetni itt a lábam. Nyolc éves szerződést adtunk a menedzsernek, rendben voltak a pénzügyek, befektettünk az edzőközpontba és az akadémiába, és volt egy srtatégiánk, hogy fiatal tehetségeket veszünk, akik tovább fejlődhetnek nálunk amellett, hogy már játszhatnak is. Ez 2013-2014 környékén volt, akkor azt hittem minden rendben van. Aztán 18 hónappal később mintha egyszerre mind a négy kerekünk kitört volna. Mint a "kígyók és létrák" játékban, amikor a 98-as szintről hirtelen visszazuhansz a 92-esre. (szerk.: nekem lövésem sincs, hogy mi ez a játék...)   

Sky: Önt úgy ismerik, mint aki mindent sikerre visz. Amikor ez nem jött össze a futballban, méginkább akarta?

MA: Először ostobának éreztem magam. Megismered valaminek a hátterét, és rájössz, hogy amit csináltál, az valójában rossz volt. Például azt gondoltam jó dolog, ha annyi pénzt ganerálok a Newcastlenek, amennyit csak lehet. Az emberek azt mondták "Akármit is csinálsz, az interjúkban ne beszélj a St. James' Park nevének megváltoztatásáról", de hát én már csak én vagyok, és beszélni fogok a hibáról amit elkövettem: Soha nem lett volna szabad megváltoztatnom a St. James' Park nevét! Nem lett volna szabad ezt tennem. A futball nem csak arról szól, hogy pénzt csináljunk, és visszaforgassuk a klubba. Nagyon furcsa egyensúlyt kell megtartani. Én pedig pénzt akartam kapni a stadion nevének jogaiért, és be akartam fektetni a klubba. Viszont az a helyzet, hogy a geordie-k túlnyomó többsége a St. James Park nevet akarja, és inkább végezzen a csapat két hellyel hátrébb, mert ettől különlegesebbnek érzik magukat. El kellett kezdenem megtanulni ezt a különleges oldalát a Newcastle-nek, ami többet számít mint az, hogy végül a pályán milyen eredményt érünk el.

Sky: Kvázi megörökölte Sam Allardyce-t, és jó pár menedzser volt már azóta. Mennyire befolyásolták ebben a folyamatban?

MA: Ez az adott menedzsertől függött.  Sammel kapcsolatban annyit, hogy tőle elnézést kell kérem. Túl elhamarkodott voltam. Valószínűleg túlzottan nagy lendülettel akartam kezdeni. Más esetben volt, hogy befolyásoltak abban, hogy kit hozunk. Alan Pardew futball munkásságát nem nagyon ismertem, de úgy gondolom, hogy összességében nagyon jól teljesített. Chrish Hughtonnal nagyon igazságtalan voltam. Feljuttatott minket, én pedig nem adtam neki elég időt. Aztán ott volt a Joe Kinnear ére, Kevin Keegan és Alan Shearer is.  

Sky: Két név, azok közül, akiket említett a klub legendája volt játékosként. Shearer és Keegan. Jó döntés volt kinevezni őket? Amellett, hogy a szurkolók álam teljesült, nem volt túl nagy az elvárás velük szemben?

MA: Személy szerint nem gondolom, hogy ezeknek az egyéniségeknek túl nagy feladat lett volna. Alan Shearer olyan időszakban jött, amikor valószínűleg ő volt az egyetlen ember ezen a bolygón, aki bent tarthatta volna a csapatot. Fantasztikus munkát végzett minden tekintetben, de az eredmények nem neki kedveztek. Egy hajszálon múlott, vagy egy rossz bírói döntésen. (szerk.: A Fulham ellen Viduka teljesen szabályos gólját nem adták meg, valószínűleg erre utal Ashley) Utána meg voltam győződve arról, hogy amit teszek az a legjobb a klubnak. Bizonyos értelemben a newcastle-i munkámat akkor végeztem volna jól, ha a klublegendát itt tartom, talpra állunk, és megyünk előre, folytatva a stratégiánkat. Mindenki mindenkit hibáztatni szokott,  de én most is kiállok az akkori döntésem mellett, amikor azt mondtam, hogy gyerünk, a biztosabb úton induljunk a Championshipbe, Chris Hughtonnal.

Kevin Keeganről azt gondolom, hogy egy kiemelkedő személyiség, aki csak jót tett a klubbal. Nem volt könnyű dolga, mert a struktúránkkal nem támogattuk úgy, ahogyan kellett volna. Az átigazolások kérdésében, és másban sem, és ezért vállalom a felelősséget. Szóval Kevin, elnézésedet kérem ezért.

Sky: A kívülállók szerint Ön egy gazdag, sikeres ember. Túlbecsülik a vagyonát?

MA: Nagyon nehéz ezt egy skálán belőni a futballban. Lehet persze azt mondani, hogy gazdag vagyok, elméletileg milliárdos, multimilliárdos, de a valóság az, hogy a vagyonom a Sports Direct részvényekben van, nem pedig készpénzként a bankban. Szóval nem tudok egy csekket írni 200 millió fontról. Nem tudom megtenni, mert nincs ott, ez ilyen egyszerű. El kellene adnom részvényeket, hogy egy ilyen kiadást finanszírozni tudjak.

Szóval azokkal a kívülállókkal, akik azt gondolják, hogy nekem mennyi pénzem van a bankban, szeretném tisztázni, hogy nincs elég vagyonom ahhoz, hogy versenyezzek  egy Manchester City-vel, de nem csak velük. Alapvetően az igazán gazdag ember az, aki vesz egy országot. Én nem tudok, és nem is akarok. Éppen ezért ha valaki ide szeretne jönni, beleülni a székembe, átvenni és sokkal több pénzzel finanszírozni a klubot, én nem állok a Newcastle útjába.

Az egyik ok, amiért vállaltam ezt a beszélgetést az volt, mert azt gondolom, hogy nem sok embert találnánk, aki jelentkezne és jönne, hogy ezt csinálja. Azt gondolom, hogy a Newcastle szurkolók és én még jó sokáig leszünk így együtt. Rafa személyében jelen pillanatban meg van a megfelelő emberünk. Reméljük hogy tudunk egy kis tőkét generálni, és ezzel esélyt adunk neki, hogy felépítsen valamit a következő években.

Sky: Említette, hogy nem tud egy országot megvenni, szóval nem is szeretném megkérdezni, hogy mennyi pénzt biztosított Rafa Beníteznek az átigazolásokra...

MA: Nem eleget. Bocsánat, hogy félbeszíkítottam, de nem eleget. Nagyon egyszerű. Nem eleget. Rafa tudja ezt, nem eleget, és ez nem titok. Minden penny-t, amit a klub kitermel megkap, de nem termel eleget. Ez a Newcastle United, nekünk nincsen 40 millió fontos stadion név szponzorunk. Nem akarom, hogy a szurkolók úgy nézzék ezt az interjút, hogy azt gondolják "remek, Rafa kap 150 millió fontot holnap reggel" Nem fog. Lee Charnley segít neki a döntésben, de nem ő dönt, ezt tisztázzuk! Minden vételről és eladásról Rafa mondja ki a végső szót, de mindezt a klub anyagi lehetőségeinek figyelembevételével kell megtennie. Beletettem ebbe a klubba 250 millió fontomat srácok, de részemről ennyi volt, nincs több. Most már a klubnak kell kitermelni a saját pénzét.

Sky: Tudatos döntést hozott, azzal, hogy az utóbbi években háttérbe vonult? Segített ez abban, hogy egy kicsit újra élvezni tudja ezt az egészet?

MA:  Nem igazán, ha teljesen őszinte akarok lenni. Imádtam közvetlenül a részese lenni az egésznek. A totális csúcspont Alan Pardew idejében volt, a 2011/2012-es szezon utolsó meccsei, amikor a harmadik helyen is végezhettünk volna. Bejuthattunk volna a Bajnokok Ligájába, és akkor lett volna pénz, be lehetett volna fektetni és beindult volna a szekér. Most sokkal inkább úgy érzem magam mint egy utas az első osztályról, aki csak bámul kifelé az ablakon. A futball tekintetében pozitív és negatív értelemben egyaránt elhanyagolható hatással van rám az, hogy mi történik a klubbal.

Sky: Amióta itt van, kétszer esett ki a csapat, és kétszer tért vissza bajnokként. Mennyire volt fontos Önnek, hogy azonnak visszajussanak?

MA: Mindent meg kell tenni azért, hogy az első próbálkozásra sikerüljön a visszajutás. A foci a pillanat játéka, és ha nem tudsz élni a lehetőséggel, akkor az idő ellened fordul. Nem szabad így járni a Championshipben. Ellenkező esetben jöhetsz te a Premier League-ből a Championshipbe, teljes káosz lesz a klubban. Egészen elképesztő volt amit Chris Hughton csinált a játékosokkal. Egyben tartotta a csapatot és senki olyan nem ment el, aki nem akart elmenni. Legutóbb pedig megerősítettük a csapatot, hogy biztosak legyünk az azonnali visszatérésben. Szóval minkét esetben egy kicsit másként oldottuk meg. És kérlek, Istenem, ne kelljen többet ilyennel foglalkozni. Tudom, hogy a szurkolók nem ezt akarják hallani, de ebben a szezonban én a középmezőnyt szeretném elérni, a biztonságot, újra abban a közegben, ahová ez a klub tartozik. 

Sky: A Leicester City bajnoki címe igazolja mindazt, amit Ön is próbált véghezvinni, és reményt ad Önnek a jövőre nézve?

MA: A Leicester City esete számomra olyasmi, ami nem történhet meg. Olyan volt az egész mintha egy sci-fit néztem volna. Még mindig nem értem, hogy hogyan történhetett meg, még mindig nem hiszem el, hogy valójában megtörtént. Teljesen biztos voltam benne, hogy már soha nem látok ilyesmit az életemben. Mégis megtörtént, viszont most abban vagyok teljesen biztos, hogy többet nem fog megtörténni az életemben. Lehetetlen.

Sky: Említette, hogy Ön és a Newcastle szurkolók még jó ideig együtt lehetnek. Mit gondol, mi történhet ez idő alatt a klubbal, és mit gondol, mit tud Ön tenni?

MA: Az én álmom, hogy lentről haladjunk felfelé. Az akadémiával akarom kezdeni, szeretném, ha Andy Carrollok kerülnének ki onnan. Látom a Southampton akadémiáját, és arra gondolok, hogy ezt mi is meg tudnánk csinálni. Nem mint a Leicester, ahogy mondtam, az nem történhet meg mégegyszer. De a Southampton, az akadémiával, ami kiemelt fontosságu a klubnak... Ez lenne az álmom. Azt mondani az embereknek, hogy mindig beépítjük az akadémista játékosokat, hogy ez a klub mantrája, megadni nekik a lehetőséget.

Sky: Mit jelent egy trófát megnyerni? Szavakba tudná öneteni?      

MA: Ebben a szezonban talán meg tudjuk célozni a középmezőnyt, és talán a kupa küzdelmek prioritást tudnak elvezni. Legyünk biztonságban, aztán menjünk rá a kupákra. Bármelyikre. Az álmom pedig mindig is az lesz, hogy bejussunk a Bajnokok Ligájába, számomra ezt jelentené, ilyen egyszerű.

A múltkori Shola interjú kicsit darabos lett, ezt igyekeztem "magyarosítani".

Ashley meg nehéz ügy. Nyilván lehetne jobb tulaja is a klubnak, viszont nem biztos, hogy elcserélném egy ázsiai szerencselovagra.

Hajrá Newcastle!

Mark29