Jamaal Lascalles szerint nincs ok a pánikra, hamarosan minden jóra fog fordulni a csapat háza táján.

Az első győzelem továbbra is várat magára a 2018/19-es bajnoki idényben. Sokan vártuk azt, hogy a Brigton & Hove Albion ellen megszületik az első győzelmünk a PL-ben, sajnos nem így történt. Talán majd a 'Soton ellen?

Vagy mégsem? Ezt mindenki döntse el maga, viszont az biztos, hogy több mint hét év szolgálat után (három évvel a szerződésének lejárta előtt) távozik a klubtól Graham Carr chief scout, azaz a játékosmegfigyelők főnöke. A korábban a Tottenhamnél, és a Manchester City-nél és hasonló posztot betöltő egykori középpályás a Newcastleben eltöltött évek alatt sokszor nyúlt bele a tutiba, viszont néha nagyon melléfogott. Azok után , hogy Steve McCaren idején a head coach-csal egyenrangú vezetőnek számított, a Rafa Benítez érában már kisebb hatalom jutott neki. Emellett ősszel 73 éves lesz, azaz kijár a pihenés, vagy legalább is egy kicsivel nyugisabb meló. Hajtás után végigszaladunk az elmúlt hét év piszkos tizenkettőjén, azaz a Carr éra 12 legrosszabb igazolásán, de megemlítjük a legjobbakat is. Köszi mindent, Graham bá!

Mozgalmas, eseménydús, izgalmas, és összességében sikeres szezonon vagyunk túl. Tulajdonképpen a Newcastle egyaránt hozta a kötelezően elvárt visszajutást, és a valószínűsített bajnoki címet is, még ha nem is annyira meggyőzően, mint azt a szezon előtt a szurkolók többsége várta. Hajtás után végigrobogunk ezen a maratoni idényen, felelevenítve a legfontosabb állomásokat.

...legyen az a Góóól! A sportfilmeket nehéz jól megcsinálni. Nehéz a realitás talaján maradni, vagy éppen hogy csak elrugaszkodni onnan úgy, hogy az adott sportág szerelmesein kívül másokat is oda tudjunk ültetni a képernyő elé, legalább másfél órára. A 80-as évek elején született generáció - azaz az én korosztályom - el volt látva sportfilmekkel, viszont igazán jó focis film nem nagyon akadt. Sőt tulajdonképpen a mai napig az egyetlen olyan, labdarúgással kapcsolatos mozi, amit bátran ajánlok, az a Góóól első része 2006-ból. Ha nem szereted a műfajt, de kíváncsiságból megnéznél egy sportfilmet, akkor ez legyen az.

A hírességek, közéleti szereplők magánéletét figyelő paparazzik, és az általuk szolgáltatott képi és hanganyagokat kíméletlenül felhasználó bulvársajtó hosszú évtizedek óta folyamatos készültségben áll, és lecsap, amikor valami szenzációt sejt. Nem tisztelnek sem Istent, sem embert. Régóta nincs már olyan, hogy magánügy. A jelenség mindenkit érint, aki érdekli az embereket, így aztán természetesen a focisták sem kivételek. Egy családi perpatvar, egy kocsmai verekedés, egy közlekedési szabálysértés, vagy bármi, ami az eladott példányszámot növeli.

Ahogyan a celebvilág minden szegmensében, úgy a focisták között is van olyan, aki minden létező eszközzel védi a magánéletét. Van aki megtanulta kezelni (kvázi levegőnek nézni) a médiát, és olyan is akad, aki a halványuló népszerűségének kíván egy kis lökést adni azzal, hogy ő maga keresi meg a sajtót, ha valami "eladható aktualitás" van az életében. Hajtás után egy szubjektív TOP 5-ös lista következik, az utóbbi években felbukkanó olyan nagyobb bulvár botrányokról, amik Newcastle kötődésű játékosokat érintettek. A címlapon is szereplő Joey Barton az ezüstérmes, na de akkor ki lehet győztes? Hamarosan kiderül. Magánügy? Azmiaz?

Legyünk őszinték magunkhoz. Bukásra áll a Newcastle United, és bukásra áll Rafa Benítez is. A spanyol szakember májusban egyszer már megbukott, amikor a csapat kiesett vele a Premier Leagueből. Aztán láthattunk valami kis pozitívumot is. Nem kullogott el másik "iskolába", hanem maradt, hogy javítson. Látszatra tanult a hibákból, és felmérte, hogy miben kell változtatni az eredményességhez. A "próba dolgozatok" - azaz az edzőmeccsek - jól is sikerültek, ezért a klub új marketing hadjáratot indított Rafaloution néven. Remek szlogen, vagy fáradt szójáték? Korai még eldönteni. Élesben mindenestre eddig két meccsből két vereség a mérleg. Szögezzük le, hogy szerencséje sincs a csapatnak, de nagyon nem is tesznek érte. Mindenki bőven a tudás alatt is teljesít. Megbukott a taktika, megbukott mentális felkészítés. Megbuktak az új igazolások és megbukott az új csapatkapitány. Bukás, bukás, bukás. A reblog SPRINT legújabb témája maga newcastlei valóság.

A rövid kis krónikánk befejező részében eljön a végítélet. Az első részben a szezon első haramdát idéztük fel, a másodikban pedig a téli meccs dömpinget. Most pedig jöjjön az utolsó fejezet, a bajnokság hajrája, és amit ebben az időszakban sikerült elérni. A végeredmény, amiért "megdolgozott" a tulajdonos, az igazgatótanács a szakmai stáb és az egész keret. Túl későn vették észre, hogy mekkora a baj, és az utolsó pillanatban már hiába kapkodtak. Az első részben szó volt a reményteli nyári igazolásokról, majd az akadozós rajtról. A másodikban arról, hogy a bajnokság derekán a katasztrofális teljesítmény ellenére mindig beesett egy-egy olyan eredmény, ami megmentette Steve McClaren hátsóját.

Hajtás után pedig áttekintjük az utolsó harmadot. Illetve egy kicsit azt is, hogy ezek után milyen kilátásaink vannak nekünk, Newcastle szurkolóknak.

Új vezetőedző, új játékosok. Idő kell amíg összeszoknak, és beérik a közös munka. Ezt a magyarázatot még akár el is fogadtuk volna, de sajnos három hónap után látszott hogy nem csak erről van szó. Tizenegy bajnoki mérkőzésből mindössze egyetlen győzelem. Hiába volt biztatóbb a játék, mint az előző tavasszal, hiába múlott sokszor csak egy kis szerencsén a pontszerzés. Nagyon korán kiderült, hogy a több mint 45 millió fontos nyári költekezés ellenére egy ennyire lerontott rajttal a Newcastle maximum a tabella közepét tűzheti ki célul. Most már tudjuk, hogy még ekkor is túl nagy volt az optimizmus.

Az előző részben a nekifutás, és az elrontott rajt volt terítéken, hajtás után pedig jöjjön a pofára esés.

A tegnapi napon a Britannia Blog podcast második adásában szerepeltem. Volt benne szó Mourinhoról, az Arsenalról, és természetesen a Newcastle-ről is.

Offline verzió ITT!

Ha van kedvetek hallgassátok!

Hajrá Newcastle!

Mark29

Ha van valami, ami nem jön jókor a Newcastlenek a kiesés elleni harc utolsó csatái során, akkor az egy látogatás az Anfield Roadon, ahol utoljára 22 évvel ezelőtt, az 19993/1994-es idényben sikerült bajnoki mérkőzésen nyerni. Azóta tizenhét vereség és három döntetlen a mérleg. Tavaly például Raheem Sterling és Joe Allen góljaival sima 2:0 lett az eredmény a Vörösöknek, akik ezúttal is torony magas esélyesek. Habár ha valaki tudja, hogy hogyan kell nyerni Liverpoolban, az Rafa Benitez.

- Az a fickó jut eszembe, aki leesett a 10. emeletről.

- Mi volt vele?

- Az emberek minen emeleten azt hallották tőle: "Eddig még jó". Eddig még jó.

Elnézve a hétvégi forduló eredményeit, eszembe jutott A Hét Mesterlövész, és azon belül is Steve McQueen klasszikus idézete. Minden úgy alakult, ahogy a Newcastle szurkolók kívánták. A non plus ultra persze a Manchester City legyőzése lenne majd az elhalasztott meccsen, de egy ottani (sajnos várható) vereség esetén sem kerülünk rosszabb helyzetbe. Hajtás után rövid poszt.

Andros Townsend leigazolása építkezés, nem pedig tűzoltás volt. A Newcastle vezetősége látszólag úgy tesz, mintha nem a kiésés elleni harc lenne a legfőbb cél. Legalább is az eddigi három januári igazolásból kettő erre utal. Mert bár örülünk Saivetnek és Townsendnek is, de valójában egyedül Jojo Shelvey az, akire feltérlenül szükség volt, hogy valami elképzelés legyen végre a támadójátékban. Az igazán égető problémák viszont pont nem középen, hanem hátul és elöl vannak. A védelemben minőségi, de - a sérülések miatt - főleg mennyiségi szempontból szükséges új emberek igazolása, míg elöl kell valaki, aki 8-10 góllal lehozná a tavaszt. A vezetőség megint azt mondta, hogy a háttérben folyó tárgyalások miatt nem illdomos senkit sem említeni név szerint, de a média az alábbi nevekkel foglalkozott a napokban.

A fenti ötösben vannak új, és állandó kiszemeltek is. Van akit jó eséllyel le lehet igazolni, és van akivel szinte felesleges foglalkozni. Hajtás után rövid latolgatás.

Tegnap délután semmi különös nem történt. Megint játszott a Newcastle, ezúttal az FA kupában, a Watford ellen. Steve McClaren tanítványainak nem hogy megint megvoltak a ziccereik, de ezúttal uralták is a mérkőzést. Ettől függetlenül megint a szokásos forgatókönyvet láthattuk. A helyzeteket megint nem tudták értékesíteni, viszont megint jött egy gól az ellenféltől - na jó most nem az utolsó 15 percben - és megint vereség lett a vége. Zsinórban negyedszer 0:1, miközben mindegyik találkozón legalább három ziccert hibáztak Mitrovicék.

Hátul pedig mindig adódik egy baki, amiből bemegy az az egy gól. Az Everton és a West Brom ellen a kapusok hibáztak, az Arsenal ellen Perez védekezett rosszul. Ezúttal pedig a szezon legjobbja, Georginio Wijnaldum passzolt hátra egy labdát, amire a védők nem számítottak, Troy Deeney viszont igen. Hajtás után a meccs összefoglalója.

A tegnapi hírek hallatán nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Komolyan mondom, nem is érdekelt, hogy igaz-e a goal.com oldalán olvasható cikk, mert maga a jelenség sajnos nagyon is hihető. Azt olvastam valahol, hogy egy hazugságot úgy lehet a legkönnyebben elhitetni, hogy ha a nagy része igaz. Egyből ez a mondás jutott eszembe. Na, de miről is van szó? Tegnapi, franciaországi hírek szerint Alexandre Lacazette-ért a Newcastle United tett egy 18.5 millió fontos ajánlatot, amit az Olympique Lyon csípőből visszautasított. Később a Newcastle részéről lenyilatkozták, hogy semmilyen megkeresés nem ment, nem is értik ezt a történetet. Ehhez képest ma hajnalban, a fenti cikkben arról írnak, hogy a Newcastle előállt egy második, immár 22 millió fontos ajánlattal. A franciák ezt már el is fogadták volna, viszont Lacazette kijelentette, hogy nem akar a Tyne partjára költözni.

Hogy mi igaz ebből a történetből, az nem is lényeges, mert ha nagyrészt kamu, a jelenleg Newcastleben fennálló állapotok alapján ez akkor is egy hihető, kerek sztori.