Andros Townsend leigazolása építkezés, nem pedig tűzoltás volt. A Newcastle vezetősége látszólag úgy tesz, mintha nem a kiésés elleni harc lenne a legfőbb cél. Legalább is az eddigi három januári igazolásból kettő erre utal. Mert bár örülünk Saivetnek és Townsendnek is, de valójában egyedül Jojo Shelvey az, akire feltérlenül szükség volt, hogy valami elképzelés legyen végre a támadójátékban. Az igazán égető problémák viszont pont nem középen, hanem hátul és elöl vannak. A védelemben minőségi, de - a sérülések miatt - főleg mennyiségi szempontból szükséges új emberek igazolása, míg elöl kell valaki, aki 8-10 góllal lehozná a tavaszt. A vezetőség megint azt mondta, hogy a háttérben folyó tárgyalások miatt nem illdomos senkit sem említeni név szerint, de a média az alábbi nevekkel foglalkozott a napokban.

A fenti ötösben vannak új, és állandó kiszemeltek is. Van akit jó eséllyel le lehet igazolni, és van akivel szinte felesleges foglalkozni. Hajtás után rövid latolgatás.

A tegnapi hírek hallatán nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Komolyan mondom, nem is érdekelt, hogy igaz-e a goal.com oldalán olvasható cikk, mert maga a jelenség sajnos nagyon is hihető. Azt olvastam valahol, hogy egy hazugságot úgy lehet a legkönnyebben elhitetni, hogy ha a nagy része igaz. Egyből ez a mondás jutott eszembe. Na, de miről is van szó? Tegnapi, franciaországi hírek szerint Alexandre Lacazette-ért a Newcastle United tett egy 18.5 millió fontos ajánlatot, amit az Olympique Lyon csípőből visszautasított. Később a Newcastle részéről lenyilatkozták, hogy semmilyen megkeresés nem ment, nem is értik ezt a történetet. Ehhez képest ma hajnalban, a fenti cikkben arról írnak, hogy a Newcastle előállt egy második, immár 22 millió fontos ajánlattal. A franciák ezt már el is fogadták volna, viszont Lacazette kijelentette, hogy nem akar a Tyne partjára költözni.

Hogy mi igaz ebből a történetből, az nem is lényeges, mert ha nagyrészt kamu, a jelenleg Newcastleben fennálló állapotok alapján ez akkor is egy hihető, kerek sztori.